Négy évtizede kivételes csodaként könyvelték el, hogy az Arad megyei Nagyzerinden 26 képzőművész 52 alkotásával 1974. május 18-án felavatták az ország első falusi kortárs művészeti közgyűjteményét. Az avatóünnepséget a neves grafikusművész, Kusztos Endre is megtisztelte jelenlétével. A kiállított alkotásokat erdélyi és partiumi művészek adományozták a településnek megértve a fiatal zerindi értelmiségiek kezdeményezésének értelmét és célját. A kovász szerepét vállaló pedagógusok – Fazekas József, Bondár Ferenc, Csáky Barna Zsombor, Csanádi János –, akikhez Szabó József gyógyszerész is társul szegődött, ügybuzgó támogatóra, elkötelezett segítőtársra leltek az újságíró Cseke Péter személyében. A galéria felavatásának napja – miként a Zerindi Képtár címen 2000-ben kiadott album bevezetőjében, Banner Zoltán, művészeti író megjegyezte – „az önálló magyar művészeti közgyűjteményi mozgalom első dátumává” vált. 2014 augusztusának derekán az alapítók, a község lakói, valamint meghívottjaik kiadós ünnepséggel ülték meg a község kultúrotthonában a párját ritkító nagyzerindi képtár megteremtésének 40. évfordulóját. A hangulatos jubileumi ünnepség súlypontját a XII. Zerindi Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor zárótárlatának felavatása, a művelődési ház nagytermében felsorakoztatott műalkotások megszemlélése képezte.
Már az 1970-es évek végén belevágtak a nagyzerindiek az alkotótábor-szervezésbe. Két ígéretes összejövetelt követően a gyanakvó hatalom betiltotta a művészek táborozásait, együttes jelenlétét a községben. Több évtizedes szünet, kényszerű kihagyás után Szabó József főgyógyszerész javaslatára 2003-ban láttak hozzá ismét a nagyzerindiek a nyári alkotótáborok szervezéséhez. A Nagyzerinden született, Aradon élő és alkotó festő, Siska Szabó Hajnalka művészeti irányító, valamint a könyv- és képtáros Vas Enikő gazdasági vezető meghívására romániai, magyarországi, bulgáriai, lengyelországi, ukrajnai, amerikai és dél-koreai művészek érkeztek a Fekete-Körös-parti településre. Elütő habitusú, felkészültségű és beállítottságú, különböző stíluseszményeknek, formarendeknek elkötelezett, eltérő eszköztárakat, anyagokat, technikai eljárásokat használó festők, grafikusok és iparművészek sereglettek össze Nagyzerindre. Erősen tagolt módon, rétegzett színvonalon közelítették meg, formálták művészi produktumokká a szervezők által megadott „Vissza a jövőbe!”-témát. Ihletforrásul főként a község látványelemei, karakterisztikus műtárgyai, épületei és élethelyzetei szolgáltak. Meglepő módon a természeti környezet nem ébresztette fel különösebben a tábor résztvevőinek figyelmét és érdeklődését. Szokványos tájképekkel, igényesebben megmódolt, magvasabb kompozíciókkal, tetszetős, magabiztos forma- és színérzékkel megfestett dekoratív vásznakkal és kartonokkal valamint nagyszerűen kiérlelt, az áttételes, metaforikus és jelképező fogalmazás modern fegyvertárát leleményesen hasznosító, eredetien kamatoztató műalkotásokkal gazdagodott és frissült alapítása 40. esztendejében a nagyzerindi képtár anyaga, amelynek leltárkönyve immár közel 300 festmény, grafika, szobor és kerámia adatait rögzíti, tartja nyilván.
