Még látható a csíkszeredai Megyeháza Galériában az idei, a tizedik FREE CAMP – Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor kiállítása. A Hargita Megyei Kulturális Központ által rendezett tábornak ezúttal 11 művész volt a vendége augusztus 20. és 30. között, akik a tíz nap alatt a városközpontban található szocreál épületben, a Szakszervezetek Művelődési Házában rendezkedtek be. Jelen volt Emilia Persu, Ioan Atanasiu Delamare, Berze Imre, Damokos Csaba és Botár László (a tábor művészeti vezetője) Romániából, Markéta Petrová Csehországból, Ava Radó Harte Amerikából, Flavio Galletti és Sandro Saccocci Olaszországból, Vásárhelyi Antal Magyarországról, valamint Fazakas Csaba Ausztriából.
A Free Camp mára szerves részévé vált a helyi képzőművészeti életnek, és ugyanígy a helyszín is szerves része a tábornak, tanúja, őrzője az itt zajló művészi tevékenységeknek. Még ma is látható benne az elmúlt táborok néhány alkotása: maga az épület leválaszthatatlan eleme lett néhány múltbéli, ma is élő, a térrel és a természeti környezettel együtt folyamatosan változó műnek.
Idén is otthonos hangulat, baráti légkör jellemezte a Free Campet, az ismerős arcok, a visszatérő alkotók már megszokott munkatempójukban dolgoztak. Ezúttal mintha háttérbe szorult volna az urbánus környezet, a Márványterem és a város hangulata kevésbé nyomja rá bélyegét az alkotásokra, kevésbé adnak inspirációs lehetőséget, mint korábban. Mintha mindenki otthonról hozta volna tartalmait, hogy aztán a tábor adta munkakörülmények között kibontakoztassa azokat. Az együttlétet, a végtelen beszélgetéseket, kávézásokat, a közös térben és időben való munkát mégiscsak tükrözik az itt született munkák. Megteremtették a szabad és termékeny alkotás feltételeit, ami kétségtelenül visszaköszön a képeken. Azt hiszem, valami ilyesmit jelentett az idei tábor szabadsága...
Föld és ég, véges és végtelen, ösztön és ráció feszül egymásnak vagy szerveződik eggyé laza eleganciával. Gesztusszerű vonalak, fegyelmezett tempó, dinamika, sodrás. Aprólékos, időigényes technikák, könnyed ecsetvonások, realisztikus tükrözés, anatomikus pontosság, jelzésszerű figurativitás, esetlegesen szerveződő formatörténések, antromorf alakzatok, a felismerhetőség határait feszegető formavilágok, megsemmisítő, végtelen fehérek, mindent elnyelő, nemcsak a színeket, hanem a formákat is magukba szívó drámai hatású feketék terjeszkednek, artikulálódnak a végtelenben, visszaszorulnak, kötnek és oldanak, befelé nyitnak, mélyre vezetnek. Festői színesemények, háromdimenziós képi megoldások. A pillanatok jelentősége, egymásmellettisége, egymásutánisága – az esetlegességeknek is helyet adó, azokat rendbe szervező igyekezet. Teljes ellazulás, kiengedés, melankólia, belenyugvás. Keserű, ironikus, precíz és játékos viszonyulások.
Még az egymástól legtávolabb eső kifejezésmódok is nyitottá válnak ezen a kiállításon, megteremtik a különféle átjárások, kapcsolódások lehetőségét. Az alkotók univerzális, emberi, szerzői kérdéseket feszegetnek, melyek időnként ismert történetekbe, összefüggésekbe ágyazva, máskor egészen személyes tapasztalatokból, benyomásokból táplálkozva izgalmas reflexiós lehetőségeket kínálnak.
