BALÁZS IMRE JÓZSEF
Székely Melinda
Ha megállsz itt, e dombon,
Mely csupa árny és inda,
Emlékezz, hogy itt élt
És fordított Melinda.
Hirtelen fordított
E bús világnak hátat,
Most gyönyörködve szemlél
Angyalt és kőrisfákat.
Andorkó Júlia
Szöszmötölve élt itt Andorkó Júlia,
Késett kicsit mindig, s el kellett múlnia.
Életét átélte, halálát átaludta,
Ha újraszülnék egyszer, ugyanezt élné újra.
Erdélyi Tünde
Itt nyugszik Erdélyi Tünde,
Ki járt és olvasott itt, s elköltözött az űrbe.
A Sólyomkőre vágyott, Tusnád tetejére,
A vágyak megszűnnek ott, és feljutnak
az égbe.
Potozky László
Blokktetőn temetkezett a jó Potozky László
Hol Beatles és a U2 koncerthangja átszól.
Háborúban hullt el, szétszórta egy akna,
S a tájba írt regényét csak dicsérte a szakma.
Bonus tracks
Idézd föl, ha itt jársz, Karácsonyi Zsoltot,
E tengerparton volt ő téveteg és boldog.
Egy cet nyelte el őt, s az küldte végül partra:
Ha fordítva nem ment, hát ő is így akarta.
*
Király Farkast végül hangfalba temették,
Akelát játsztak búcsúként és pár jobb
Beatricét,
Nagyvárosi dzsungel, mit vándorolva ott lát,
S a hűlő nyomon megleli a másik
Boldog utcát.
*
Nincs mód és nem is lesz feledni Nonót,
Világhegedű veszít így hegedűvonót.
Tolmácsolt Yeatset, saját magát,
Tudóst és államelnököt,
Amíg egy régi,
Égi
Emeletes
Ágyba költözött.
*
Emlékezz, ha itt jársz, Fekete Vincére,
Ki bőrdzsekiket húzott minden jó ingére.
Ha mozdonyok dübögnek, s csatlakozás
nincsen,
Átszállásra vár a felhők közt, Alvincen.
*
Itt volt nyughatatlan Márkus Barbarossa.
Az élet titka, tudta, a férfi szakállhossza.
Most pallót cserél épp egy égi hangszeren,
Fúr, farag és dörmög, mint a végtelen.
*
Márkus András addig keresgélte énjét,
Míg fekete sapkák alatt találta meg végképp.
Most áll a szlemmertársaság, sapkákat
levéve,
S mereng, hogy sapkátlanul a lét még
bármit ér-e.
*
Itt borongott mélán Balázs Imre József,
Győzködték néhányan, míg elhitte,
hogy jó lesz.
De elmerült magában, ötven búvár kereste,
Amíg két vidra hozta föl a foga közt egy este.
2014. augusztus 23.
FEKETE VINCE
Zsigmond Andrea
1
Itt nyugszik Andrea, Zsigmond,
Hallja, hogy az Isten mit mond:
Lányom, minden, mi földi, talmi,
Tessék csak szépen meghalni!
2
Itt nyugszik Zsigmond Andrea.
Meghalt.
3
Kérdezte egy úrtól Banderas:
Ki itt nyugszik András vagy Andreas?
Nem András, és nem is Andreas,
Mert Andrea nyugszik itt, Andreas.
Kovács Levente
1
E sírban vagyon eltemetve
Egy ifjú úr: Kovács Levente.
2
Nyaranta nézed vagy telente,
Hó fedi, avagy sár belepte:
Itt nyugszik Kovács Levente.
3
Kérded, hogy aki itt aluszik
Az ki?
Nos, nem más, mint Kovács Levente,
Bazki!
4
Tán mert a Fennvaló kegyelte,
Leventét magához emelte.
5
Nézi az ég alját Levente:
Feljött az én napom, lement-e?
Nem feljött, mond az Úr, Levente,
Nem feljött, nem ragyog: lement a’.
Benő Attila
Itt nyugszik
Benő.
– Nem biztos.
– De ő.
Szántai János
1
Itt nyugszik Szántai.
A halál megszánta, ni!
2
Itt nyugszik Szántai.
Nem viccnek szánta, ni!
Karácsonyi Zsolt
Itt nyugszik Kara.
Béke vele.
Andorkó Júlia
1
Minek tökölni, szöszmötölni?
Pihenni, feküdni köll, ni.
2
Lentről jött egy fúria:
Magammal viszlek, Júlia.
3
Földmélyből feljön és andalg ő:
Egy leány, Júlia Andorkó.
4
Éjmélyből felzengő, andalgó:
Júlia, szép leány, Andorkó.
5
Júlia, két szemem,
Olthatatlan szenem,
Azt hittem parázslasz,
Lobogsz még… De nem.
6
Ez mi, Juli?
Túli buli.
7 (A FÉRJ MONDJA)
Lelkemet kellene dúlnia,
S föld alatt fekszik már Júlia.
8 (AZ ÚR MONDJA)
Mindennek el kell hát múlnia.
Neked is. Sajnálom, Júlia.
KARÁCSONYI ZSOLT
Teatrológus sírfelirata
Zsigmond Andrea élt és
– túlnan látja magát
Gál Attila
Gál voltam, kit az égi csapatból
Földre lehívtak.
Most már túl ragyogok, de
nem lát más: csak az Isten.
Zsuzsanna a túlban
Szép a halál, ha innen nézem,
és a tojásból
úgy sikerült a kilépés:
nem látták csak a Macskák.
Eltűnt minden... Várad...
Végül a bölcs ekoszisztém
adta a titkomat át a
tisztult, néma időnek.
Fekete Vince
Meghalt ő Feketén, de a titka
ma messze fehérlik.
Balázs Imre József
Pusztult Imre, de sok neve most már
Hordja örökre.
KIRÁLY FARKAS
Márkus Barbarossa Jánosra
Itten nyugszik Barbarossa.
Nem tanított semmi rosszra –
s mégis.
Karácsonyi Zsoltra
Volt egy pók – egy karakurt.
Pont ott, ahol Kara – írt.
Meg is csípte Kara úrt.
Többé költőnk sosem írt.
Balázs Imre Józsefre
Balázs Imre József hótt.
S az nem vidra volt, csak hód.
Szenkovics Enikőre
Sánta szapphói strófa némi Tankcsapda-érzésselKörbevettek mindig jó vetemények,
Sörrel kézben jobban fordul a német.
Ám mire megszoktam volt ezt az egészet:
jöttek a férgek.
Felméri Zsuzsára
Urna-tanka
Kutyám szomorú.
Gúnyám már nem fekete.
Vidámságomat
hamvként szórják szerteszét,
az elemek elnyelik.
LÁSZLÓ NOÉMI
Gál László türbéjére
Itt nyugszol, GÁL LÁSZLÓ, ki míg
gyerek valál,
Nem gondolád, hogy Kolozsvárról visz el
a halál,
Hogy 27 éved alatt vasutast nem talál,
Sem arcot, ki a képernyőkön textust
deklamál,
S ha transzba estél, indexed most
cirkalmazza ki:
Szentgyörgy szülötte alszik itt,
Ő IS VOLT VALAKI.
Zsigmond Andrea
mauzóleumára
36 tavaszt látott, kit itt takar a márvány,
Csíkban jött a világra, Kolozsvárt
hagyta árván.
A színházak körében ő penge és mumus,
Már kéket, zöldet látott, s még nem volt
kritikus.
Jött, győzött, főzött ezt-azt, volt benne
spiritusz,
Recenzált, míg KIFOGYOTT BELŐLE
A SZUSZ.
Filep Judit kenotáfiumára
FILEP JUDIT, a nő,
Kit e kő invokál,
Szolidan volt vörös,
Finoman speciál,
Számolt, táblára írt,
Táncolt és énekelt,
Egy bizonyos kamasszal
Bukás miatt perelt,
A gondot és a bajt
Elűzte bár, de máris
Toppantott a halál
ÉS LETT HORIZONTÁLIS.
Erdélyi Tünde sírjára
Ki itt alussza álmát,
A sűrű húson átlát.
Ki készül nagy viharra,
Szavakat aggat arra.
Csodát mond és valódit,
A rettenetben gyógyít.
Ha eljutott is eddig:
Itt csak a teste fekszik.
Lelkét nem érte végzet:
Napfénnyel ír meséket
Neked, ki olvasod,
Hogy nyár van,
S Ő HALOTT.
MÁRKUS–BARBAROSSA JÁNOS
Egy ifjú poéta sírkövére
(Varga László Edgár megrendelőnek)Nagy tudtál lenni, mint a tyúkszemem,
hírös ember a Tyúkszeren.
Isten, unalmát véled osztva
rendelt angyali kosztra.
Jó étvágyat, barátom.
S hason feküdj, ne háton.
Egy szépleány sírkövére
(Nem felkérésre, egy jelenlévő tekintetét lesve)
Virágom, virágom,
Remélem ibolyám leszel
A Túlvilágon.
Páros sírvers, Magdó & Kazedd felkérésére
(akik elmondták, közös sírban szeretnének pihenni,
és nem kívánnak maguknak egyházi temetést)
Itt fekszünk mind a ketten
6 per 9-es sírban,
ezeddig tejben – vajban,
de most mennyei zsírban.
Tudjuk Urunk, halandók
megannyi baja jut rád,
mégis kérnénk titkárod
révén egy Kamaszutrát.
Magam sírkövére
Meghaltam, baszki.
Remélem ti is.
Jenő barátom megérdemli a mellettem levő gödröt
(Mátis Jenő barátom elképzelt sírkövére)Jenő, hogy Isten mikor fizetett,
Ez mosmá‘ nyóc. De köszönöm
a Túlvilági Öszödön
Leányos füzeted.
Sok jó adressza vala benne.
Remélem bátran
Velük is összefutunk majd
A Házsongárdban.
*A Kolozsvári Magyar Napokon, az Erdélyi Magyar Írók Ligája idén is megszervezte rögtönzőestjét. A kolozsvári Bulgakov Kávéház teraszán a meghívott szerzők (Balázs Imre József, Fekete Vince, Karácsonyi Zsolt, Király Farkas, László Noémi, Márkus András, Márkus–Barbarossa János) ezúttal sírverseket írtak a bátor jelentkezőkről, miközben a jelen levő kollégákról sem feledkeztek el.
