"Nincs mód és nem is lesz feledni"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 19. (657.) SZÁM – Október 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Zuhan a nehéz könyv, ki tudja, hol áll meg
Demeter Zsuzsa
„Sok hazával rendelkező vándoríró vagyok” - Beszélgetés Márton Evelin íróval
BALÁZS IMRE JÓZSEF–FEKETE VINCE–KARÁCSONYI ZSOLT–KIRÁLY FARKAS–LÁSZLÓ NOÉMI––MÁRKUS–BARBAROSSA JÁNOS
Sírvers-szombat*
Czegő Zoltán
Csillag ragyog hol ott, hol itt
MIHAI EMINESCU–TUDOR ARGHEZI–IOAN ALEXANDRU
JANCSIK PÁL fordításai
Kabdebó Tamás
Olvasó­forradalom
GULISIO TÍMEA
versei
SÓLYOM ORSOLYA
Szlem. Slam. (I)slam. I slam. I am.
Noszlopi Botond
versei
FARCZÁDI ALI
versei
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek
Muszka Sándor
versei
Pomogáts Béla
Búcsú Pusztai Jánostól*
Czakó Gábor
Regölyi Janus
MÁRTON EVELIN
Godán Ezokev
Jakab-Benke Nándor
Nagyszerű szörnyszülött
CSUSZNER FERENCZ
Akit szégyennel tölt el a nappal világossága
BERKI TÍMEA
Múlt-mutatók
Codău Annamária
Egy írónő újjáélesztése
„… a többre vágyás szellemét kell fölébreszteni...”
Visky Mária
Abszurd párbeszéd – Tóth László-alkotások(kal)
Jakabffy Tamás
Utcazene-fesztivál
 
Noszlopi Botond
versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 19. (657.) SZÁM – Október 10.

Ritmus

telente elbújok
pokrócba napokra
csillagok hullását
vizsgálom nyaranta
tavasszal kinyílok
a vágyam őszinte
fakuló emlékét
idézem őszönte

fogva tart sejtjeim
lüktető létköre
lélegzet szívverés
ízlelés gyönyöre
jöhet az éveknek
bármelyik évszaka
keserű mézével
kábít az éjszaka

mert mégis jó hogy itt
vagyok még egy kicsit
estenként behunyt szem
hajnalon újra nyit
illékony fűszerek
pácolják szívemet
nyugodtan alszom és
kíváncsin ébredek


Menedék

valami készül az ember ellen
éppen sminkel nagy serényen,
combtőig húz neccharisnyát,
fűzőt fon a bordáin át,
illatfelhő, fésű lebben
valami készül az ember ellen.

megosztja és megszorozza,
hány vetélytárs mily csoroszlya,
ahhoz képest aki kész lett,
tükörből rá visszanézett
düh nem fűthet hevesebben
valami készül az ember ellen.

vadon lép ki az éjszakába,
holott ő fog vadászni máma,
kesztyűje a taxit inti,
retiküljét áttekinti,
nem szállt nő ki ennél szebben
valami készül az ember ellen.

s már üres is a járda sarka,
csak félig szívott cigaretta
füstje kígyóz otthagyottan
a vöröses félhomályban
s egy hátsó ülés összeroskad
oltva a felgyűlt bosszúszomjat.

valami készül az ember ellen
száz éjkuvik szerteröppen,
s megköttet a titkos béke
mint a hajnal ellenmérge,
ahány ember, annyi vágy van,
de éjbe tartunk mindahányan.


Viharfény

éjszakára villám feküdt az ágyba,
menny dörgött s a Menny is beköltözött.
a kis szobát többször körbejárta
egy eleven, koszos felhő,
s megbámulta a vetkezőt.

ahogy a tüllruha lehullott,
a lányka eltűnt a párna-ködben.
a takarón virágok villóztak,
lilán, pirosan, kéken,
s a hívatlan babusgatta közben.

aztán kivirradt és arrébb úsztak
puffadt felhők és elázott gondok.
lágy fény kúszta be a végtelent,
s hozzáérvén
áthevített egy nyugalmi pontot.


Hajnalpír

A város fölött pirkad már az ég,
izzadtan lehel a macskakő.
Az éj fölvonja kéken köntösét
s benne fázik meztelen a nő.

Mint éji lepke, kit a virradat
meglepett, behúzza szárnyait.
Nem ég a lámpa, és a lámpavas
hideg, amint rákapaszkodik.

Áll a forgalom, szájtátva ámul
a nép, felgyűlve körbezárja.
Vörössé válik a rúd míg táncol
egy belső szólam dallamára.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében