"Nincs mód és nem is lesz feledni"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 19. (657.) SZÁM – Október 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Zuhan a nehéz könyv, ki tudja, hol áll meg
Demeter Zsuzsa
„Sok hazával rendelkező vándoríró vagyok” - Beszélgetés Márton Evelin íróval
BALÁZS IMRE JÓZSEF–FEKETE VINCE–KARÁCSONYI ZSOLT–KIRÁLY FARKAS–LÁSZLÓ NOÉMI––MÁRKUS–BARBAROSSA JÁNOS
Sírvers-szombat*
Czegő Zoltán
Csillag ragyog hol ott, hol itt
MIHAI EMINESCU–TUDOR ARGHEZI–IOAN ALEXANDRU
JANCSIK PÁL fordításai
Kabdebó Tamás
Olvasó­forradalom
GULISIO TÍMEA
versei
SÓLYOM ORSOLYA
Szlem. Slam. (I)slam. I slam. I am.
Noszlopi Botond
versei
FARCZÁDI ALI
versei
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek
Muszka Sándor
versei
Pomogáts Béla
Búcsú Pusztai Jánostól*
Czakó Gábor
Regölyi Janus
MÁRTON EVELIN
Godán Ezokev
Jakab-Benke Nándor
Nagyszerű szörnyszülött
CSUSZNER FERENCZ
Akit szégyennel tölt el a nappal világossága
BERKI TÍMEA
Múlt-mutatók
Codău Annamária
Egy írónő újjáélesztése
„… a többre vágyás szellemét kell fölébreszteni...”
Visky Mária
Abszurd párbeszéd – Tóth László-alkotások(kal)
Jakabffy Tamás
Utcazene-fesztivál
 
Codău Annamária
„… a többre vágyás szellemét kell fölébreszteni...”
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 19. (657.) SZÁM – Október 10.

Balázs Ferenc: A rög alatt (1928–1935). Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2013. (Székely könyvtár, 14.)

„Én csak elvetettem magam egy picinyke helyre, odabújtam a rög alá, hadd lám: kikelek-e? Lesz-e rajtam virág? Termek-e gyümölcsöt?” – bontja ki már a legelején az emlékirat Elöljáró beszéde a cím metaforáját, amely Balázs Ferenc lelkészi és falutervezői munkásságának, vallásos hitének és társadalmi érzékenységének is jelképe lesz.
Vallomások, önmagyarázások, önelemzések, önmeghatározási kísérletek (l. lásd a fejezetcímeket: A felügyelő úr, A tiszteletes úr, A levéltáros, A lelkész, A tanító, Az építőmester, A népszakértő, A vidékfejlesztő, A pap, A magánzó) láncolata bontakozik ki nem az emlékezés spontaneitásával, hanem jól körülhatárolható „üzenetek” köré szervezett, logikus gondolatmenetű értekezésszerű fejezetek mentén. „Üzenetek” a saját vallásos, társadalmi, gazdasági és nevelői nézeteiről, elveiről, terveiről és elképzeléseiről, nem rejtve el a kudarcait és hibáit sem. Az elbeszélő-emlékező bevallottan a próféta öntudatával áll a falu, Mészkő élére: „Lelkész vagyok: egy kicsit pap, nagyobb részt próféta. (...) De elsősorban próféta. (...) Vezetnem kell népemet...” Vezéregyéniségként viszont az a tapasztalata, hogy a nép nem ismeri fel a saját értékeit és érdekeit, ezért „az kell, hogy valaki vagy valakik megnyergeljék.” A hasonló erős kifejezések ellenére mégsem egy diktatórikus pap alakja rajzolódik ki előttünk, vallomásai, vívódásai („Érdemes-e?”) olyan egyéniséget mutatnak, akinek a tevékenysége sosem öncélú, hanem a közösség, az ember iránti szeretetből fakad.
Mivel a lelkész és falutervező mindennapjai szervesen összefonódnak a falu életével, e könyv sem öncélú visszaemlékezés; monográfiarészlet is abban az értelemben, hogy Mészkő fejlődésének kezdeti szakaszát tárja fel: többek között az ifjúsági egyesület, a Nőszövetség, a tejszövetkezet létrejöttét és működését; kortörténet is (a két világháború közötti Erdély világa); de regényként és lelkészek számára íródott vezérkönyvként („úgy a papi, mint a faluvezetői munkát illetőleg”) való olvasásának a lehetőségére is találunk utalást a szövegben. Bármelyik vonalat követjük, a „többre vágyás szelleme” gördíti előre a mondatokat, és hatja át az emlékező tudatot, nem hagyva érintetlenül a mindenkori olvasót.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében