A famotorkerékpár
elmentem mama
hogy elvigyem a rokonoknak
Kinshasszába
a köleszsákokat: imádkozz
hogy ne célozzanak rám
tudatlanságból imádkozz
hogy minél kevesebb
úttorlasz legyen minél kevesebb
machettés kamasz. úgy indultam
mama mint egy hegyi gorilla
a hideg esőkben
elmentem mama a fából készült
szarvakba kapaszkodva
és könyörögtem:
vruum-vruum-vrruuuuum
vruum-vrruuuuum
civilek és katonák mama
és gyermekek és virágzó holttestek
az útmenti
árokban:
emberek és varacskosdisznók
a kávénál és
a fűnél is jobban
védelmez
a festett
bálvány
a fából készült szélvédő felett
milyen könnyen haladnak lefelé
a fakerekek
állati zsírokkal bekenve
és milyen váratlanul
jutnak eszedbe
az élet nehézségei
ki a völgyből a dombon felfele
a csomagtartón nehezebb a
felpufadó zsákok
kölese
antrax-szal és petróleummal
belőtt tájakon
famotor hugocskám
a kölessel telt zsákok
megtömik a hasakat és
arról álmodnak majd
hogy Őrült Lajos
Kinshasszát nekünk megengedte-e
végül
majd arra kérlek
az éj peremén
érjenek véget az imáid
mama
mostantól az élő rokonokkal társalogj
a törvényes purgatóriumban
vagy dögök között amelyek
édes-bűnösen bűzlenek
Nem akartam látni a komodói varánuszt
amiről annyit meséltem
egy bukaresti barátnémnak
és féltem elnyűtt
zokniban belépni
a Rubens Huis-ba a Rambo tartású
Krisztusok pillantása alatt. Féltem
dohányozni és a rossz kukába dobni
a rossz égőket
az üvegecskéket
a merített kartonokat
Féltem hogy Antwerpenben
jól érezhetem magam
filmkritikákat olvasgatva & ízlelgetve
a majonézes tonhalsalátákat
féltem belezúgni az
arab nők fátylaiba &
féltem hogy impotens maradok
felhívtam volna a BLITZ-klubbot
(zöld & kék neonok)
amelynek bejáratánál
ott állnak a túlherélt
canabis-árusok
Elolvadtam
mint minden alkalommal
az ékszeres vitrinek
és zen-díszletek között
a pazar funkcionalitásban
a festett szőkeség retinájában
felfoghatatlan mellei közt
a misztikával és alkohollal átitatott
résekbe aláhullt fényben
akár egy gyarmatárus
álmaiban
Itt az oszlop jobb oldalán
néhány perc késéssel
nem jelenik meg soha semmi
és még ha csak ennyi lenne
amit egy bárban regélnek el
megkövesedett szürrealisták
a másodosztályú szerelvény
ablakán átvonul a
teenmilfmaturedead
és a fa vagy fém üléseken
a ledér lámpájú vitrineken
a trash külvárosok Észak-Brüsszel
aztán az ólóm és hamu épület is eltűnik
az apró vitrinekben
elhelyezett csipkenimfák
a semmiből érkező nők
akiket morbid szállítmányok hoztak
felajánlják vaginájukat és az utolsó
reménységeket
neked te cinikus metropolisz
te pinpong-bajnok
aki kínai játékosok kezére jutottál
mert Antwerpen és Brüsszel végülis
a higiénikus halál logikája szerint
működik ma itt
ahol eltűnik a szánalom és a szépség
a díszes homlokzatok alatt
ahol az oszlop jobboldalán
néhány perc késéssel
nem jelenik meg soha
semmi
KARÁCSONYI ZSOLT fordításai
Ştefan Manasia
1977-ben született Piteşti-en. A kolozsvári BBTE bölcsészkarán végzett 2000-ben. A kolozsvári Tribuna kulturális folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete: Bonobo sau cucerirea spaţiului (Bonobo, avagy az űr meghódítása), 2013.
