"háttérben a rejtőző részletek"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 20. (658.) SZÁM – Október 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Kántor Lajos
Pomogáts Béla útjain
SZÉKELY FERENC
„Én ismerem a legtöbb magyar írót személyesen” - Beszélgetés a 80 éves Pomogáts Béla irodalomtörténésszel
BORCSA JÁNOS
Építő gondolatok egy könyvtárból
Pomogáts Béla
Egy nemzeti közösség szószólójaként - Az Erdélyi Szépmíves Céh és az erdélyi magyar közélet
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek II.
Bálint Tamás
Lávsztori
ŞTEFAN MANASIA
versei
Erős Kinga
rövidpózái
FARKAS KRISTÓF LILIOM
versei
Horváth Előd Benjámin
Ha akarjuk, meg is védhet - Horváth Előd Benjámin interjúja Győrfi Katával
Bájos csevegések, véres ügyek
KÉSZ ORSOLYA
Az emlékezés lehetőségei
Franz Hodjak
Crosby úr jött s ment
Gömöri György
Adalékok Vajda Alberthez
Oláh András
versei
FERENCZI SZILÁRD
A nagy filmzabálás - Beszámoló a 14. Filmtettfesztről
Péter Beáta
Kényszerű jólét
Vallasek Júlia
Havasi nosztalgia
Xantus Boróka
A népi világ idilljén túl
Egyszerre élni a múlttal és a jövővel
BENE ZOLTÁN
Szurokeső
Túros Eszter
Úton a járatlan felé
Novemberi évfordulók
 
Xantus Boróka
A népi világ idilljén túl
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 20. (658.) SZÁM – Október 25.

Páll Lajos: Válogatott versek. Hargita Kiadó­hivatal, Csíkszereda, 2013.

A festőként és költőként egyaránt alkotó, nemrég elhunyt Páll Lajos verseiből jelent meg válogatás 2013-ban. A kötet az életmű legmarkánsabb darabjait öleli fel, amelyek népköltészeti ihletettségük, a személyes kötődést jelentő korondi vidék természeti és kulturális sajátosságainak felhasználása révén sajátos létérzékelést közvetítenek.
Páll Lajos verseit a népi ballada, a mondóka, a népdal, a sirató és a lakodalmas műfaj egyaránt ihlette, képeiben, ritmusában, figuráiban egy-egy ismertebb népköltészeti alkotás megidézését érhetjük tetten, mint amilyen a Rapsóné legendája, a Csala tornya vagy Simó Antal balladája. Nemcsak a siratóének fájdalma, a ballada végzetszerűsége érzékelhető líráján, hanem a lakodalmas, a csárdás műfaji megnevezést viselő versei is nyugtalanító, baljós érzéssel töltik el az olvasót. A Páll költészetében megjelenő falu nem az idilli paraszti világ tere, hanem olyan hely, amelyet a kilátástalan nyomor (Tehenünk, Kőszedés), a családtagok elidegenedése (Idegenül, Két néném), a fizikai munka megpróbáltatásai (Mikor az asszonyok) jellemeznek. Ugyanakkor az sem egyértelmű, hogy a falu közössége mennyire fogadja be vagy rekeszti ki a lírai ént: „törvénytartó népem / ajkán én már ki nem mondott / káromkodás lettem” (Szárazvillámlás). Ehhez hasonlóan a szülőföldi helyszíneket megjelenítő tájversekben is gyakran szorongás írja felül az otthonosság érzését. A szerző életrajzát valamennyire ismerő olvasó számára nem meglepő néhány versének teljesen reményvesztett, komor hangvétele. A kommunista rezsim idején börtönt megjárt alkotó tapasztalatait idézik a Képek Dobrudzsából I–II., Karácsony van, Ó gyönyörű című költemények, amelyek az isteni kegyelem hiányát keserű humorral jelenítik meg: „Angyal volt, ki másra várt itt, / most denevérre cicázik”.
Páll Lajos munkásságában a versírás és a festészet szorosan összefonódott, sokszor ő maga illusztrálta köteteit – kár, hogy ebben a válogatásban nem volt mód megmutatni ezt a kapcsolódást, amely jelentősen erősítette volna a különleges hangulatú versek befogadását.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében