"más dimenzióban lenni valaki"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 21. (659.) SZÁM – November 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az áfium ellen való orvosság
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Levegőt venni a mondat előtt - Beszélgetés Szabó Róbert Csaba íróval, a Látó szerkesztőjével
Szabó Róbert Csaba
Alakváltók
KÁLAI SÁNDOR – KESZEG ANNA
Az emlék másé
Lászlóffy Csaba
Randevúra hívott halál – 1914
FELLINGER KÁROLY
versei
FĂNUŞ NEAGU
Előszó helyett
Székely Örs
hazajárulás
Váradi Nagy Pál
Hurok a határban
Ármos Lóránd
versei
Boér Tamás
Csabaki Dezső ajándéka
Ugron Nóra
versei
KOVÁCS BEA
17 mondat egy vihar előtt*
Dimény Lóránt
Az ítélet
Gaal György
Egy könyvtárigazgató emlékiratai
Boda Edit
Egy csendes temető
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek III.
Jakab-Benke Nándor
Mindenki filmszigete Budapesten
KAÁLI NAGY BOTOND
Utazás a nemlétezőbe
Orbán Zsuzsa
Fehér galamb a fürjek között
MOLNÁR ZSÓFIA
„Szivem... az életnek vall szerelmet”
Ha nem lett volna gróf – vagy író – vagy grafikus – vagy külügyminiszter – vagy...
Portik Blénessy Ágota
Tribuna Graphic – grafika határok nélkül
Hírek
 
FELLINGER KÁROLY
versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 21. (659.) SZÁM – November 10.

Érzelmileg

János visszatapsolja a csöndet, így
lesz a csönd az elhallgatnivalója,
mint ahogyan az igazság nélkül nincs
a dolgok között valódi különbség.


Ékezet

János egyszercsak megvakult, valami
belemehetett kék szemébe, így most
tapogatja a falat, keresi a
kapcsolót, hogy leolthassa az égőt,
ágyában aztán elfogja az álom,
amiben tisztán látja magát, amint
a szemét nézegeti a tükörben,
kétségkívül már jobban érzi magát,
benne lakik az ördög, aki meg nem
találja a helyét, felháborodik,
hogy miután meglátogatta sorsát,
feltúrta, kirabolta házát a nap.


Szögezzük le

Mert hát előre megírva a sors is,
lefektetve mint a sínpár, most már a
kíváncsiságom kipakolhatja a
valóságot, ami egészségügyi
okokból mindig csak becsomagolva
jelenik meg a pulton, a papír a
képzeletem szemetesládájába
kerül, pedig, ha szelektív hulladék-
gyűjtést végeznék, visszaválthatná azt
az idő, hosszas sorban állás után,
szőröstől bőröstől, de mégiscsak fel-
bontatlanul, míg szemével felfal az
unalom, hogy könnyeket ejtsen értem.


Fű alatt

Az üres telekre egy bevásárló-
központ épülete kerül, míg János
kapva az alkalmon, az agyonfirkált
vén buszmegállóban állva szemügyre
veszi a tájat, a Szentcsalád szobrát,
majd elsüti a fényképezőgépét,
fotó készül arról, amit innenről
már soha többet nem lesz alkalma meg-
figyelni, most már legalább annyira
tájékozódik, amennyire a be-
vásárlóközpont fog, amikor majd a
buszmegállót lebontják s felépítik
a Szentcsalád közvetlen közelébe,
a szobrot meg átszállítják pont oda,
ahol a buszmegálló várakozott.


Nosza

Ahogy a boltban a száz euróból,
úgy jár vissza a múltból a jelen, vagy
legalább pár boldog óra, amit nem
takarunk be egy kivasalt százassal,
mára, ha hívok, a barátaim se
veszik fel a telefont, a képernyő
kimutatja a nevem, így vagyok el-
mentve menthetetlenül, törölni sem
fognak, az ismeretlen számból sose
következtethetnek rám, éldegélünk
az okostelefonok árnyékában,
ki tömné tele a fejét telefon-
számokkal, amik nyomot hagynak benne,
mint a szaros világ képzeletünkben.


Karácsonyi ének

Jánost lelkiismeretfurdalás
gyötri, az előbb dedikált, vagyis
augusztus utolsó napján egy
meghitt karácsonyi ajándéknak
szánt gyerekkönyvet Teonak, Teo
azonban csak december közepén
fog megszületni, tudja meg percek
múlva a mosolygó nagymamától,
aki nem hisz a babonában, de
János falra festett ördögével,
ha már a kezében kréta van, ki-
pipáltatja a beígért kérést.


Papírsárkány

János a pincébe menet észre-
veszi, hogy szárnya nőtt, akárcsak az
angyaloknak, mikor aztán feljut
a fényre, Julinak nem nehéz ki-
találnia a kör közepéből,
János szárnya egy hamis utánzat,
tépőzáras és bármelyik jelmez-
kölcsönzőben tucatjával elő-
fordul, így most Juli  kitálal a
koplaló Jánosnak, egyenesen
a fellegekben járva, hátán az
őrzőangyalával, aki persze
súlytalanul nehezedik rá, a
lehetőségébe kapaszkodva.


Nyugtával

És János, mintha feltámadt volna,
egy temetőben találja magát,
de micsoda felismerés, fedett
a zárt temető, jókora beton-
kocka, mellette anyja gyalogol,
több éve beteg édesanyja, ki
a hátsó sarokban, kegyes az ég,
észreveszi a vészkijáratot
a plafonon és meghódítva az
érintetlen vaslétrát, feljut a
szabadba, János meg kövér testét
képtelen átpréselni a nyílá-
son, s a fénytől úgy érzi, megvakul.


Járvány

Rohannak éveim a kalitkába,
aztán a felejtés megunja, rájuk
zárja az ajtót, halálom eteti
saját húsából valamennyit, így van
ez rendjén, de csak a feltámadásig,
akkorra eggyé válnak az idővel,
aminek hasonlatos anyaga van,
meghúzza fülét a hallgatózó csönd,
meghúzza magát akár az Isten, át-
ejtve az esélyt a forró tű fokán,
de a megoldás egyelőre várat
magára, hisz kizárólagosan még
fenntartja feje fölött a vélt jogot.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében