hol van hazám, ha érvénybe lép testedre a kijárási tilalom?
hol van hazám? hol van, ha zár; ha zár az ott, és hol ha szít
lázat, lázad és taszít?
tüdőd volt lakásom-palotám, veséd meg fűtőrendszerem,
de ha testedre végképp ráterül a tilalom,
legyen tested a város, én kilépek utcáira:
véredényeidbe lépek, házai nyirokcsomók és szerveiddé lesznek
a működő és a kevésbé működő gyárak.
őket gyakran. aztán végig az egész várost –
tested szép áron ma szétjárom;
bár ha ez a város tested,
megannyi gólyatáborokban megerőszakolt lányok teste az ország.
én azt állítom, hogy ismerem ezt a testet, hisz bejártam,
de csak a szövetek emlékeznek a dolgok helyére,
a kéz nyugvópontjaira.
de hogy ismerünk mi várost, testet, és hogy ismerünk hazákat,
ha pár évente
cserélődnek történelmei, ahogy a táborokban lányok és fiúk
cserélődnek,
mint az alsónemű, mint a pelenka.
hol nem blokkok: panelek ezek (minták a hát két oldalán)
s a zebrák sötét részein át lélegzik minden síkidom
egy takaró készül épp leesni rólad csak lelassítom.
helyette ránkterülnek és lebomlanak ezek a szavak.
mint politikai foglyok, úgy szökdösnek át az éjszakák
a jambusok alatt
(e várostestet szép áron ma szétjárom,
nincs más hazám, hozom hozzád sok égtájom,
az éjt várom).
miért akarok hazát folyton olyan fojtón?
és miért van az, ha saját létezésem akarom fenntartani,
másokét kell elpusztítanom?
ha csak hazát akartam, mondd, miért lett gyarmatom?
hol lopta át magát hazám iróniába, gúnyba kötve?
jambulanciával járom ezt a várost,
míg nem lesz végleg minden jambikuss.
de mégsem ismerem meg közben apáimat,
akik csak távol, és csak nyelvünkben vannak jelen,
és csak meghalni bírnak az alkoholtól.
de azt kívánom, hogy te szép maradj, hazám, te test,
és úgy igyekszem, hogy ne hagyjak rajtad több keréknyomot.
te szép, maradj – ha szórt halandzsa szép magyarra
szétvakarja, szél takarja, szép maradj, ha
zám –
ha zársz,
ne zárj.
ma gyarlóm és magyarlod,
magyarlok és magyarlak
ha zársz, maradj hazámnak,
megyek, maradjak hazárdnak.
tested hozom hozzád, hazám szép áron ma szétjárom
nincs hozzád közöm, hozom közölni sok-sok égtájom.
nem átkozlak, ha tékozlók legyűrnek, kik kigyúrtak
házak hazákra gyúlnak, míg kigyűlnek, téged /fogaim közt/
áthozlak.
te szép maradj-hazám, csak azt kívánhatom,
hogy ne légy egyértelmű,
se oszthatatlan, se egységes, se uralható:
szép maradj – és szét maradj.
és azt is szeretném, hogy
bár itt és most erdélynek hívlak, hívom őt
éppúgy mondhassam sónak, vagy villámnak is.
