"más dimenzióban lenni valaki"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 21. (659.) SZÁM – November 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az áfium ellen való orvosság
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Levegőt venni a mondat előtt - Beszélgetés Szabó Róbert Csaba íróval, a Látó szerkesztőjével
Szabó Róbert Csaba
Alakváltók
KÁLAI SÁNDOR – KESZEG ANNA
Az emlék másé
Lászlóffy Csaba
Randevúra hívott halál – 1914
FELLINGER KÁROLY
versei
FĂNUŞ NEAGU
Előszó helyett
Székely Örs
hazajárulás
Váradi Nagy Pál
Hurok a határban
Ármos Lóránd
versei
Boér Tamás
Csabaki Dezső ajándéka
Ugron Nóra
versei
KOVÁCS BEA
17 mondat egy vihar előtt*
Dimény Lóránt
Az ítélet
Gaal György
Egy könyvtárigazgató emlékiratai
Boda Edit
Egy csendes temető
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek III.
Jakab-Benke Nándor
Mindenki filmszigete Budapesten
KAÁLI NAGY BOTOND
Utazás a nemlétezőbe
Orbán Zsuzsa
Fehér galamb a fürjek között
MOLNÁR ZSÓFIA
„Szivem... az életnek vall szerelmet”
Ha nem lett volna gróf – vagy író – vagy grafikus – vagy külügyminiszter – vagy...
Portik Blénessy Ágota
Tribuna Graphic – grafika határok nélkül
Hírek
 
Ugron Nóra
versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 21. (659.) SZÁM – November 10.

marasztaló

magamban akarlak tartani,
a szív mögötti lyukba bekötözni,
mint zsákba a macskákat, mikor halni
viszik őket.
keserű a levegő,
fürdés után a lehámló bőrt dobozba teszem,
távozásod ideje zuhanyslag, tekeredik nyakamon.


csipesz

úgy szedegetnélek ki magamból,
mint szemöldököt szokás, szálanként,
minden belőlem kiszakadó részed fájjon,
sűrűn vagy bennem és mély a gyökered,
kiserkenne nyomodban a vér,
ahogy duzzadt, vörös foltokat hagynál
rajtam


összefűző

szeretnék a cipőfűződ lenni,
egész nap hozzád kötözve
biztos szorításban,
megküzdve a sárral, nehogy elragadjon
tőled.
vidáman lóbálnám karom
lépteid gyorsuló ritmusára,
mozdulnék minden rezdülésre én is,
mikor késel a munkából.
kioldanám magam, a mindenségre várva,
kezedbe simulnék,
hogy köss össze újra.
aztán koszos lennék és overused,
kidobnál a kukába,
a kóbor kutyák nyaldosnának csak.
különben

nejlonzacskóba zárt polírozott alma,
asztalodon, késed mellett zsibbadok,
gömbölyű húsomra feszül a fal,
opak magányomból bámulok bele a szádba,
szupermarketi farekeszemből kiszakítva,
vegyszerezett bőrömre csordogáljon nyálad,
tartósítódjunk össze
…rád meredve rothadok szét
körém font recsegős világodban


látja csak

minden egyes alkalommal
kényszert érez rá.
állni és nézni.
ahogy lepereg róla a
saját tekintete.
lecsorog.
és milyen furcsa, milyen szép.
cseppek, amelyek néha
beszaladnak az ajkak közti
vékony résbe.
vagy nem akarnak
odatalálni, segíteni kell nekik.
kicsit balra döntött fej,
mindent megfigyelni, beszívni.
mégsem érti.
négyszemközt magával.
mégis, mintha hat szem
lenne a szobában:
kettő az enyém,
másik kettővel nézni magam
és még van kettő, látni minket,
ahogy nézzük egymást.
most melyik beszél?
kinek fáj?
ki látja csak a két
barnalyukból jövő forrást?
és ki találja nevetségesnek és
ostobának az egészet?
fáj, de szép, de fáj a szép,
a szép a fáj, de szép, szép és
ez is csak játék.
melyik volt előbb?
elkezdett sajogni, vagy
csak feltört és cseppekben tűnik el.
vagy szemlélni akartam, ahogy
kínlódok a gondolattal.
valaki kínlódik.
mindig így volt.
visszamegy az ágyra és
elfelejti,
tükör nélkül nem
megy.

 

Ugron Nóra

1994-ben született Kéz­di­vásár­helyen. A kolozsvári BBTE magyar–finn szakos hallgatója.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében