Gazdag ismeretanyag, stiláris sokszínűség, művelődési kapcsolatok építése, elevenség jellemzi az első magyar nyelvű, erdélyi irodalmi folyóiratot, az 1814-től 1818-ig megjelent Erdélyi Muzéumot.
Kolozsváron szerkesztette és az első két évfolyam füzeteit ott is adta ki a kolozsmonostori papirosmalom papírján a jeles szerkesztő, a Wittenberg, Lipcse akadémiáin nevelődött, ma inkább nyelvészként ismert tudós, Döbrentei Gábor. Ekkor már csaknem egy évtizede volt a gróf Gyulay család gyermekeinek, főként Lajosnak nevelője, de erdélyi évei idején (1807–1824) hatott többek között Bölöni Farkas Sándorra, Aranyosrákosi Székely Sándorra, ifjabb Pataki Mózesre és neveltjére, ifj. Wesselényi Miklósra is). A lapot nagy várakozás előzte meg, évi ezer példány fogyott az első két évfolyamából. Indulását anyagilag hét erdélyi támogató (köztük négy hölgy) tette lehetővé... Nevelt és szórakoztatott, de keretet is kívánt adni a művelődés történéseinek; az Eredetiség s jutalomtétel címmel az Erdélyi Muzéumban közreadott drámapályázatnak köszönhető Katona Bánk bánja, Bolyai Farkas II. Mohamedje! (Ez akkor is jelentős esemény, ha a pályázat végeredménye vitatható lett.)
Egykori és újabb, erdélyi, magyarországi (sőt fordítások-értelmezések révén külföldi) szerzők műveit tette ismertté. Csak ízelítőül: Kazinczy művein kívül olvasható volt benne vers (például Kölcseytől, Kis Jánostól, Berzsenyi Dánieltől, Ungvárnémeti Tóth Lászlótól), kritika (Kisfaludy Sándor Kesergő szerelméről), pályakép (Barcsay Ábrahámról, Bod Péterről), műfordítás (részlet Batsányi János Osszián-fordításából) és több nyelvészeti, történelmi, filozófiai, világirodalmi jellegű írás. Neveléstudományi értekezéseket közölt arról, hogy a közoktatás vagy a magánoktatás célravezetőbb. Címében az ókorra visszavezethető tudományközpontúság igényességét jelezte, amely szerint az irodalom tevékenységi forma: amely sajátos művészi rendszere révén képes a világ mindenkori műveltjeit összekötni.
