Népünnepély
A megfigyelők
megfigyelte
megfigyeltek
a megfigyeltek
megfigyelte
megfigyelők
állnak a népünnepélyen
egymás mellett
a bódé körül
színes gömb
a kezükben
gyanútlanul
nyalják
a fagylaltot.
Technikusok boldogsága
A majmok ragyogóan
megfeleltek
minden feladatnak.
Kitűnően bonyolítottak le
a sok hókuszpókusszal járó
tennivalókat.
Egy dolgot nem tudtak
az istennek se a fejükbe verni:
a világmindenség
nem érdekelte őket.
Pedig igen rafinált effektekkel
próbálták kíváncsiságukat
felébreszteni.
Klasszikus gyakorlat volt
például az „esti csillagnézés”.
Egy zárt és sötét térben
zseblámpaégők tucatjait
villogtatták előttük.
Hazafele menet a technikusok
boldogan néztek fel az esti sötétben
az égboltozatra.
És el nem tudták képzelni
mi jár a fejében
a tudósoknak.
Nyolcvanas évek
Ez itt a Cinecitta.
Jó, hát nem pont olyan,
na de hát azért te sem vagy egy
Antonioni, nem igaz?!
Bújj csak be ide,
ebbe a lukba, bátran,
s azt hozol létre, barátom,
amit csak akarsz.
Egy dologra
azért figyelj: ami létrejön,
a luk méreteinél ne legyen
nagyobb.
Tudod: ez itt
nem a Cinecitta. Még
ha te Antonioni
vagy is.
Van kötél is
a lukban. Na viszont,
látod, az épp akkora hosszú,
mint amekkora az ilyen kötél
úgy általában
lenni szokott.
Rendszerváltók
Én III. Richárd!
bőgte a színész gőgösen
a konyhasarokban összeeszkábált
rissz-rossz pálinkafőzője mellől
a jódtinktúra oppardon
a diktatúra megdöntésére
irányuló szavakat
a tömbház ötödik emeletén
a halhatatlanság felé.
Öregkor aranya
Zsombékos vízben
úszkáló libák kacsák
városszél
utolsó házak
aztán a mezsgyén túl
nincs mese
neki kell futni az égnek
hahó kiált a bolond öregember
elszállva az egykori tanyák felett
hosszú kabátja
aranylón örvénylik utána
s gomolyog aranyló
pipája füstje
ám csupán az öregkor aranya ez
nem a repülésé
odalenn hosszú nyárfasor
mutatja az utat
afölött repül
majd alászáll szépen
a temető környékén
kicsit bukdácsolva
öregkor aranyát leporolja
és zsombékká lesz
egy túlvilági tóban
angyali kacsa-úsztatóban.
Ha már egyszer megírták
Átvetette magát a kerítésen
s egy csillagon találta magát
hát ott aztán sok dolga lett hirtelen
új időszámítást
új nyelvet
és ábécét
kellett kitalálnia
mert amit a kerítés túloldaláról hozott
egyszerűen hasznavehetetlennek
bizonyult
ő azt mondta:
disznókat szeretne tartani
miért nem építesz inkább légvárakat
kérdezték
hisz láthatod: itt levegő
van elég
jó lesz nekem a sertés válaszolta
majd kitúrják azok a szarvasgombát
nekem
a csillagokból is
és eljársz-e majd rendszeresen
a helyi honfiak gyülekezetébe
kérdezték
születésnél bábát
temetésen kántort
nem lehet csujjogatással helyettesíteni
mondta
s a helyi honfiak is jobban tennék
tette hozzá
ha a tátott szájú karéneklés helyett
eltanulnák
hogyan is szól
(ha már egyszer megírták)
a nyulak miatyánkja.
Jézuskák léghuzatban
Jönnek a Jézuskák,
jönnek nagy koffereikkel
a Nyugati pályaudvar felől,
lenn, a nekilóduló metró-kocsiban,
döbbenten veszik észre,
hogy nincsenek egyedül,
erre is, arra is,
a fülke padjain mindenfelé
kofferes Jézuskák ülnek,
és repíti mindőjüket a vonat,
repül a sok Jézuska a föld alatt,
az ablaküveg fekete bélésében,
karácsonyi ajándékként
mindeniknek súg egy-két kedves,
gyerekkori tájszót fülébe
az öregisten,
repülnek, repülnek
a kofferes Jézuskák a föld alatt,
az ablaküveg s a kabát
fekete bélésében.
Óh, rózsa, rózsa, rózsa
A rózsa belsejében
van egy rózsaváros.
Az utcán rózsagyerekek
eszik a rózsalángost.
A rózsa belsejében
rózsából van a postás,
viszi-viszi a rózsalevelet,
melyben csak rózsa sorjáz.
A rózsa belsejében
ha az idő elkomorul,
jéghideg rózsaszél fúj,
s a hó rózsákat hull.
Megjön a karácsony,
leül a rózsahóba,
jajong és elvetél
a hóban Csipkerózsa.
