letakart tükör
lehunyt szemű kávéházak füstjét magamba szívom
mérgek, a megszokott, idegszaggató mérgek
meghasadt lényben forrásukra lelnek
nyelvet ölt rám a csend, eloson a székek között
majd rosszul festett nők ölébe hull
az ego cogito vakolatlan szobáin
átdübörög a félkegyelmű múlt
– second hand megváltás, hogy nem vagyok dühös –
Axis mortis
bányaváros mélyén
halottként ébredek
kávéban zacc, cigaretta serceg
jó így, puhábbak a reggelek
az álmok tengelyét forrasztanám újra
– nem lehet – förmed rám az ablakból
búcsúzkodó lényegem
lassan elpárolog akarat, értelem
dobban, pulzál bennem a semmi
szabaddá merevedem.
kickbox és költészet
egy költő veszett meg bennem,
a költészet a harmadik menetben kifeküdt,
azt súgta övön aluli, hogy írni kezdtem.
a múzsákat körberugdosták soraim,
arcomon bamba vigyor, nyerítenek a rímek.
A lepke vére
megfoghatatlan térben és időben lélegzel csak igazán
s még azt kérdezik: Mi a faszt akarsz?
élni mint lepkék az éjben, csak magadat látni a neonfényben
egy kéz ha lecsap te makacs, véred mindenre emlékeztet majd,
ahajt meglátod a Nagy Lepke istent, s nem lesz ijah-csuhaj
pimasz vagy, térj magadhoz nem vagy már hernyó
ki mindent meg(t)ehet, ergo
Herr Lepke jól jönne egy kis sznobság,
s tested hímporát távolról áldanák
a lepkenők.
***
gyűrött óráimat szárítom a napon
csend van merthogy madarak, fák
bevon mindent Klimt aranya
de a fogak között átpréselődik az erőszak,
neurózis vásznán más a táj
színek, hangok, szorongás, halvány
vázlata a mának, a jelen mázolmány
hiábavalóság, s az óra ketyeg.
ki félve őrizte önmagát
tanácstalan hull kéz az ölbe
síratja húsát, melyet gödörbe dobnak
szüntelen dolgozik az időprés
feltépné az ajtót, gyufát keresne
hogy szenesedne már el a tett
de elfogyott a gyógyszer, elrothadt az akarat
alkonyodik, semmivé lesz.
Testközel
csak testünk akarja az örökkévalóságot
ma betegséged leszek
holnap gyógyszered, akár gyógyszeszed
virágos elme-kerted
ha már eltekerted fejem
messzire űzöm migrénedet
amíg dicsfénnyel övezed lényemet
majd újra betegséged
rémálom a test utcában
roncsolt húsod magánya
kivárva összeroppanásod
– részegen zuhanjunk ágyba –
temess combjaid közé
lassan vánszorgok gerinc- golgotádra
... feszíts keresztedre kis kurva.
