"körtáncot lejt bennünk a világ"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 22. (660.) SZÁM – November 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Emese
Múzsák kétszáz éves háza...
Papp Attila Zsolt
A nyelv remek játékszer - Beszélgetés Farkas Wellmann Éva költővel
Farkas Wellmann Éva
versei
Kenéz Ferenc
versei
Bogdán László
„Figyelnek a virágok és a fák…” - Váradi B. László jelenései
Dimény-Haszmann Árpád
fel nem adott levelek
Pál Tamás
versei
Roboz Gábor
Ha te is
Horváth Előd Benjámin
Út, cél, tekerés - Horváth Előd Benjámin interjúja Visky Zsolttal
A szerelmi költészet diszkrét bomlasztása
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek IV.
Czakó Gábor
Szkíta stratégia – építs aranyhidat a megvert ellenségnek
Balázs K. Attila
Egy sárguló fénykép leírása
Ariadné
Sebestyén Mihály
Husz János máglyája
FERENCZI SZILÁRD
Óvatosan a szerelemmel!
CSUSZNER FERENCZ
Bolond lyukból...
BÉRES NORBERT
A test börtöne
Benke András
A hűség arcairól
A jelenvalóság értelemkeresése
Túros Eszter
Különös tájakon
Jakabffy Tamás
Az öntudatos és a szerény
Decemberi évfordulók
 
Balázs K. Attila
Ariadné
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 22. (660.) SZÁM – November 25.

Tulajdonképpen sohasem fogjuk megtudni, mi is történt valójában, milyen folyamatok játszódhattak le a szervezetben (csak kémiai reakciók szintjén akár), hogyan változott meg a testnedvek egyensúlya, esetleg viszkozitása, a sejtek egymáshoz való viszonya. A savószerű vér nyomása inoghatott meg a hajszálerekben egy pillanatra talán, vagy mi lett hirtelen más a viselkedés, a lábak, az egész test mozgásának automatizmusokba kódolt minőségében – nincs róla információnk. Csupán egy dolog bizonyos: a csapdába esés megmásíthatatlan, és most már tudjuk, könyörtelen ténye. Vajon előtolakodott-e a kezdetleges idegek mélyéről a pánik? A lábak erőszakosan rugdalózva keresték-e még sokáig az utat, minden láthatatlan, csupán tapintható akadályon át, az utolsó cérnányi fény emléke felé? És a rágók? A fej apró, érzékeny antennái kutattak-e marható, sebezhető anyagok után? Nem tudhatjuk. Csak rázzuk a fejünket. Másrészről viszont sejtjük, hogy társai észre sem vették, hogy hiányzik a kitinszagú rajból, hogy eltévedt egy idegen világ labirintusában, cérnák, fonalak, tűk és gyűszűk között egy ócska, fémfedelű dobozban, amit öreganyám csontos keze zár le abban az utolsó, valószerűtlen nyárban, s amit most én a pincében véletlenül épp kézbe veszek és leporolok.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében