"körtáncot lejt bennünk a világ"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 22. (660.) SZÁM – November 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Emese
Múzsák kétszáz éves háza...
Papp Attila Zsolt
A nyelv remek játékszer - Beszélgetés Farkas Wellmann Éva költővel
Farkas Wellmann Éva
versei
Kenéz Ferenc
versei
Bogdán László
„Figyelnek a virágok és a fák…” - Váradi B. László jelenései
Dimény-Haszmann Árpád
fel nem adott levelek
Pál Tamás
versei
Roboz Gábor
Ha te is
Horváth Előd Benjámin
Út, cél, tekerés - Horváth Előd Benjámin interjúja Visky Zsolttal
A szerelmi költészet diszkrét bomlasztása
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek IV.
Czakó Gábor
Szkíta stratégia – építs aranyhidat a megvert ellenségnek
Balázs K. Attila
Egy sárguló fénykép leírása
Ariadné
Sebestyén Mihály
Husz János máglyája
FERENCZI SZILÁRD
Óvatosan a szerelemmel!
CSUSZNER FERENCZ
Bolond lyukból...
BÉRES NORBERT
A test börtöne
Benke András
A hűség arcairól
A jelenvalóság értelemkeresése
Túros Eszter
Különös tájakon
Jakabffy Tamás
Az öntudatos és a szerény
Decemberi évfordulók
 
Benke András
A jelenvalóság értelemkeresése
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 22. (660.) SZÁM – November 25.

Balogh Attila: Óvatos em­lé­kezés. Lector Kiadó, Maros­vásárhely, 2014.

Balogh Attila új kötete, az Óvatos emlékezés tizenhárom verses emlékezés-, emlékértelmezés-szilánkból áll össze. Az összeáll ige itt szigorúan prag­ma­ti­ku­san alkalmazható, a teleírt papírlapok könyvvé válnak. Címtelenül, számozottan, mintegy kartotékolva sorakoznak. Ugyanakkor az említett szilánkok sehogy sem akarnak egésszé formálódni, viszont szúrnak, sebeket tépnek fel folyamatosan. Ezzel egyidőben fájóan jelen idejűvé válik folyamatosan minden, ahol a perspektivikusságnak óriási szerepe van.
Óvatos ez az emlékezés, hiszen egy olyan közösség tagjaként nyilatkozik meg, amelynek nincs hagyományos értelemben vett kollektív emlékezete. A cigánytelep nyomorék, folytonosan megalázott gyereke a „romok alól jajgat irodalmivá egy-egy emléket”. Az egyedül bámészkodás aktusa, a fájdalom, megaláztatás és különbözőség érthetetlensége tematizálódik újra és újra. Egyfajta naiv, töredékességében is egész szociográfia körvonalai rajzolódnak meg, az „(itt)hontalanság” érzésének mélyen személyes megnyilvánulásai. Egy olyan identitásforma kontúrjai is látszanak ugyanakkor, amely főként a tagadásból és ellentétezésből építkezik.
A személyes minduntalan, mintegy egzisztenciálisan kerül szembe a közösségivel, hagyománnyal, múlttal, amelyet nem képes magáévá transzformálni. A létbe való kitettség, magára hagyottság megnyilatkozásai ezek a versek, amelyek egy percig sem fordulnak át keserű önsajnálattá. Tárgyilagosak és valóságosak maradnak, ahol az olvasó már-már vágyik a tisztán szimbolikus, metaforikus jelentésréteg, a kötet magából való kiutalása után, annyira fájdalmasan jelenvaló minden.
Ez a fajta jelenvalóság viszont nem eleve adott, hanem egy sajátos nyelvi konstrukcióban kibomló egyedi perspektíva. A periféria így már nem egzotikum, az „érzelmiségi cigány” képe nem absztrakció. Nem tud és nem akar szétválni az elmélet a gyakorlattól, a költészet a mindennapok nyomorától. Az eleven test és a lélek szenvedése kerül a középpontba, a stigmákban és a személyesen is kollektív fájdalomban az értelemkeresés.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében