One night stand
Nézlek,
Bőrödön hullámzik a fény,
ahogy a nap lassan aludni tér,
fáradt sugara rávetül tested domborulataira,
s megcsillan rajta.
Szemben fekszünk...
Te is nézel, mély barna
Szemed azt sugározza,
kellek neked, jobban, mint bármikor,
s én tovább nézem,
ahogy magamat látom benned, elképzelem,
hogy te én vagyok, én pedig te,
Mit nézhetsz?...
Lassan alád simulok, a
szám a szádnak tapad, és
összeér az ég meg a föld,
én te, te meg én lettem,
mint színek a festő palettáján,
mikor zöldet vagy lilát kever, egybeolvadtunk,
mint két gombóc fagyi, s ezen elnevettem magam,
te furcsán rám néztél és nem szóltál semmit,
pedig vártam, hogy
megoszthassam veled örömöm.
Tudod, a szerelem nem létezik.
Az csak fikció.
Attól még nem vagy
szerelmes, hogy ragaszkodsz valakihez,
vagy simán csak nagyon tetszik neked,
de ez hozzátartozhat? – mondod és leválsz rólam,
(Csalódott lettem és fázni kezdtem).
Elmehetsz, ha akarod – szólok,
a szemeddel válaszolsz,
El fogok, de nem most,
Még nem, mert kívánlak,
Vágyom rád és úgy akarom érezni, hogy csak te kellesz,
És szeretni akarlak még,
Most!
Nem tudom, mit tegyek. Csak nézlek,
Kínos csönd követ s lassan virrad,
Menned kell – mondom.
Látlak még? – kérded,
Nem válaszolok,
Végigsimítom a kezed, karod, arcod, szád,
majd megcsókollak.
Te már tudod,
nem lesz folytatás,
Készülődsz, felkelsz,
én az ágyban maradok,
halovány pír ül az
arcomon,
már megint a nap az,
én meg elmosolyodom.
Mennél, de még megkérlek, hogy
Csukd be az ablakom.
Atraxia
Fénytükör a víz
Messzi csillag a távol
Amott valami
Lázasan bájol
A délibáb trükközik
Szemem kívánja,
De én nem megyek,
csókjáért nem epedek.
Némán maradok.
Hegyek sem hallják,
Miként énekelgetek,
Belső dalokat.
Nincs idő, se tér,
Folyékony most a világ.
Gondom aludni.
tér, elvegyül a
bársony födte tükörben.
Sosem tér vissza.
