1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Valamikor, éjjel

Egy régmúlt emlék
ajtaja alatt állva,
benéztem a szobába..
Üresen állt,
ablakain az üveg is szundított már.
A pókhálótól még ő maga sem lát.
Ráférne egy kis pátyolgatás,
Mikor az éjszaka lágy dallama
kergetőzik veled, elbújsz, majd megkeres.
már hiába szaladnál.

Erdő

Sötét
fái véznák
nincs zöld
sem kék ibolyák,
sötét
szíve
elporhad
nincs piros
sem viruló boldogság,
sötét madarak elvesztek
nincs ének még pirkadatkor sem
a nyugodtság szellője is máshova fészkelt.
sötétben
keresek valamit
nincs fény
sem reménykoszorú fejemen,
a sötétség pislogott,
láttam az arcát,
ahogy rám pillantott,
de sötét volt
és nem láttam
a szemét.