"a bűnök és erények visszatérnek"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 23. (661.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A villamos mint jelkép
Demeter Zsuzsa
Idegen kocsmákban otthon lenni - Beszélgetés Hajdú Farkas–Zoltán íróval, műfordítóval
Vallasek Júlia
Angolkeringő 12. A kém, aki szeretett
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Legendárium II.
Tóth Mária
Snapsz
MARKÓ ORSOLYA
versei
BIRTALAN ANDREA
Akár
FARKAS NATÁLIA KRISZTINA
versei
ERDŐS RÉKA
Eredetmítosz
KASSAY SÁRA
Time out
Horváth Előd Benjámin
versei
GERGELY BORI
versei
ANDRÉ FERENC
A szövegbomlás virágai
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Fiktív állatkert
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek V.
Zsidó Ferenc
Szex helyett
Antonin Artaud
Költemény
Bakk Ágnes
A bábeli puszta is labdába rúg
CSUSZNER FERENCZ
Kérdések ideje, képek ideje
MOLNÁR ZSÓFIA
Békebelivé élni a csodát
VÉGH BALÁZS BÉLA
Az értelmezés alternatívái
A valóság varázslatai
Portik Blénessy Ágota
A bizarr esztétikája, a rútság erotikája
Jakabffy Tamás
Metropol
Hírek
 
ERDŐS RÉKA
Eredetmítosz
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 23. (661.) SZÁM – DECEMBER 10.

Hajdanán, 1730 körül létezett egy ember, aki sosem mondott olyat, hogy ne higgyék azt, hogy nem hazudik. Na, de egyszer úgy járt, hogy egy olyan mesét mondott egy embernek, hogy az azt mondta neki:
– Na, látod? Így jártál, most aztán nem hazudtál!
– Ma, nem mondod? Azt hiszed, hogy nem hazudok? Be tudom bizonyítani, hogy hazudtam.
– Persze, persze. Akkor miért írtad a menhelyi kutyák neveit forró tűvel a kezedre? Azt már nem tagadhatod le!
– Azok nem is a menhelyi kutyák nevei, hanem betűk. Mégpedig azok a betűk nem akármilyen betűk, hanem a szeretőim monogramjai.
– Na, jó. Elhiszem, hogy hazudtál... De most? Most elmondtad az igazságot!
– Hát. igen... Tudjátok, az én életem egy hazugság. Én már úgyis meghalok... Egy papíron van az életem utolsó napjának a dátuma.
– Oké-oké, de azért még nem kellett volna a neved helyett egy nagy hülyeséget kitalálni!
– Hát, ha azt akarjátok, hogy meghaljak, akkor nyugodtan.
Erre a társa nem mondott semmit, és elment.
Pár nappal később meg is halt ez a jóságos hazudozó ember. Valahogy a hullát túl különösnek találták, ezért elvitették boncolásra. Mikor nekikezdtek, akkor hirtelen valami kiszökött a szíve helyéről. A tudósok sokat tanulmányozták, és arra jutottak, hogy az a lelke volt.
Igazság szerint neki András László volt a neve, és innen kapta Alfalu az nevét. Hisz András Lászlónak a monogramja: A. L. volt. Így lett Alfalu.
Amúgy meg a lelkét még ma is meg lehet nézni. Ott, ahajt, ki tudja, hogy hol.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében