1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

1956, te csillag!



csillag vagyok ötvenhatos
elmerültem a magyarok
tengerében
már a moszatok között
kiutat nem lelek
hamis ígéretekkel táplálom
magam
mindenkit meggyőztem
hogy még létezem
de hol vannak az álmok
hol van a végső cél
hol ég a megtisztulás tüze
a megtisztulás tüze már
nem ég nincsenek álmok
nincsenek célok hazudtam
nektek testvéreim a világban
a magyarok forradalma
elégett tán nem is volt soha
itt ülök most a víz alatt
és azon gondolkodom
mikor kéne már felmennem
levegőt venni
a magyarok tengerében
ó
1956, én csillag!



1956, mi csillagok!


és nem engedünk nem engedünk
a  huszonegyből az ötvenhatból
soha
most testvéreim most
mutassuk meg
Dobó Zrínyi Kossuth Petőfi
a tankok a kardok a puskák
ropogása
de Moszkva istene felett
is él a magyar nemzet

mert csillagok vagyunk
ötvenhatosok
és elmerülni nem fogunk




1956, ti csillagok!

most már mindegy
béke van
a világban
a magyarok tengere
már csak mint apró
sötét folt feszít valahol
a mindenség szélén
nincsenek népek
nincs nemzet
és béke van

a világban

mindenki egyenlő
mindenki egyforma

de vajon meddig tűrjük még
ezt az igát a béke igáját
a nyugalomét
eljön újra a lázadás ideje
a magyarok igaza
letépjük a jármot
ötvenhatosok leszünk mind
újra
minden időkben
fényesen
csillagok
majd ismét tenger