"a bűnök és erények visszatérnek"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 23. (661.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A villamos mint jelkép
Demeter Zsuzsa
Idegen kocsmákban otthon lenni - Beszélgetés Hajdú Farkas–Zoltán íróval, műfordítóval
Vallasek Júlia
Angolkeringő 12. A kém, aki szeretett
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Legendárium II.
Tóth Mária
Snapsz
MARKÓ ORSOLYA
versei
BIRTALAN ANDREA
Akár
FARKAS NATÁLIA KRISZTINA
versei
ERDŐS RÉKA
Eredetmítosz
KASSAY SÁRA
Time out
Horváth Előd Benjámin
versei
GERGELY BORI
versei
ANDRÉ FERENC
A szövegbomlás virágai
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Fiktív állatkert
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek V.
Zsidó Ferenc
Szex helyett
Antonin Artaud
Költemény
Bakk Ágnes
A bábeli puszta is labdába rúg
CSUSZNER FERENCZ
Kérdések ideje, képek ideje
MOLNÁR ZSÓFIA
Békebelivé élni a csodát
VÉGH BALÁZS BÉLA
Az értelmezés alternatívái
A valóság varázslatai
Portik Blénessy Ágota
A bizarr esztétikája, a rútság erotikája
Jakabffy Tamás
Metropol
Hírek
 
VÉGH BALÁZS BÉLA
Az értelmezés alternatívái
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 23. (661.) SZÁM – DECEMBER 10.

Simonfy József: A mélység visszanéz. Citadela Kiadó, Szatmárnémeti, 2014.

A költő Simonfy József belülről figyeli, elemzi és értelmezi önmagát, gondolatait, érzelmeit, hangulatait. Számára a bensővé lett valóság vált lírai élménnyé, leginkább érzések, impressziók, depressziók uralják szövegeit. Egyik versében így fogalmaz: „az én valóságom / más valóságokkal összhangba nincsen/össze se jön semmi.” Áttételes irodalmi tényeiben elhalványultan vannak jelen a mindennapi élet dolgai és jelenségei. Ezeknek csupán szublimált változataival találkozhatunk a szövegekben. Az önmaga belső világába zárt költő kénytelen felvállalni az egzisztencialista és nihilista eszméléseket, és egyszerre hasonul meg a világgal és önmagával. Erre utal a kötetcím és számos verse közül a kósza éji lény. Ebben a versben kivételesen hírt ad az addig rejtve maradt tárgyi világról, amelyről „ezüst és arany fuvolák” szólnak, és amely végtelen lehetőséget kínál az emberi megismerés számára. Viszont a szubjektumba zárt költő számára már behatárolt a lírai megismerés, kísérlete „aszott bürökfurulyát” eredményez.
A palackarcom című kötet- és ciklusnyitó vers megadja a könyv alaphangját, ráhangolja az olvasót a befogadásra: „hol vagyok órám milyen időt/mutat egy év háromszázhatvanöt/nap mérges szálkái a bőröm alatt.” Ebből a három verssorból tetszés szerinti szószerkezetek (ún. szintagmaláncok és -bokrok) azonosíthatók. A hagyományos köznyelvi felfogásban: Hol vagyok? Órám milyen időt mutat? Egy év háromszázhatvanöt nap. Mérges szálkái a bőröm alatt. Bennük közhelyes, mindennapi kijelentésekre ismerhetünk. Egy újabb tagolási mód viszont újabb alternatíváját adhatja az értelmezésnek: Hol vagyok, órám? Milyen időt mutat egy év? Háromszázhatvanöt nap! Mérges szálkái a bőröm alatt! A soroknak ez a másfajta szegmentálása átértelmezi a közhelyeinket. Költőnknek éppen ez a célja. A szövegértésben így egymásra tevődő jelentések értelmezési feszültséget teremtenek, megbolondítva a kényelmes linearitást.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében