Jánk Károly: Üzen neked, Őszapó. Csibi Boróka illusztrációival. Profundis Kiadó, Szatmárnémeti, 2014.
Jánk Károly a világ és benne a természet rejtett csodáit mutatja meg verseiben a gyermekolvasónak, kézen fogja, úgy vezeti végig a varázslatok tündérkertjében. Társat választ magának a valóság varázslatainak felkeresésében, hol növényre, hol állatra vagy éppen tárgyra mutat rá, hogy átlényegíthesse. Ha éppen nem talál isten adta varázslatot, akkor maga kezd el varázsolni, varázsvilágot teremteni: megszólaltat, megelevenít, életre kelt, szárnyakat igéz. Az Őszi ringató című versében a gyermeki naiv rácsodálkozás eredeti költői látásmóddal párosul. Gyermekszemmel értelmezi át, fedezi fel újra a bennünket körülvevő tárgyi világot. A gyermeki-költői animizmus világértelmező szemléletté válik, legalábbis egy vers erejéig: „Tintakék az őszi tó./Lopva könnyez és szemét/mossa benne most az ég –/kékre festi mindenét./Nyílnak égi őszikék,/ringatójuk őszi kék.”
Jánk Károly versei újra megerősítik azt a Nemes Nagy Ágnestől eredeztetett gyermekirodalmi tételt, miszerint csak megfelelő formakultúrával rendelkező költő tudhat jó gyermekverset írni, olyat, amelyet a felnőttek is szívesen olvasnak. A gyermekverseket is író Jánk Károlynak előnyére válik, hogy az ún. felnőtt költészetből érkezett a gyermekköltészetbe, a begyakorolt formai elemeket itt már könnyedén hasznosítja. Továbbá azért is tekinthetjük sikereseknek verskísérleteit, mert nem mond búcsút a szövegtrópusoknak, továbbélteti azokat. Az Álommadár című verse a költészet klasszikus trópusaiból építkezik, nyelvi-formai otthonosságérzetet keltve akár egy-egy sorban is: „Esteli lomb közt fészkel az álom,/béleli fészkét könnyű madárnyom./Lopva madár száll, száll oda, látod?/Néma királylány őrzi az álmod.”
Kortárs olvasóként tudjuk, hogy a versszöveg akkor teljesedik ki, ha befogadásra és elfogadásra talál. Jánk Károly gyermekversei a felfedezés és a találkozás kalandos útját járják. Kívánjunk nekik sok szerencsét.
