1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Az erdő, a szemet nyugtató lomb
hiányzik, a fennsíkok és dombok
hátán a felhős ég játéka, vagy a
völgy, melytől kisimul a homlok.
Noha sokszor szajha, adják-
veszik és bárkit magára enged,
néhány csóró nincstelennek
nem terem a kerek világ telket.
Kinek elég van, gondtalan mulat,
ám kiknek savanyú szőlőt hajtott
csak hasztalan tépik szájukat,
s az irigy népség vágyat, szitkot
őrjöngve fogai közt míg őröl,
mindig a nő jut eszembe a földről.