"szikrázva dőlt a jégkristály az égből"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 24. (662.) SZÁM – DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Ünnep
MÁRTON EVELIN
„Visszavonultam a saját intim világomba” - Beszélgetés Szabó András grafikussal
Benkő Levente
Egyed Ákos 85. születésnapjára
Antal Balázs
Aki pokolra akart jutni
FAZAKAS GÉZA
versei
Borcsa Imola
Csendes szombat délután
ANDRÉ FERENC
versei
SZABÓ IMOLA JULIANNA
rövidpózái
Horváth Előd Benjámin
Jószándék és hiba - Horváth Előd Benjámin interjúja Láng Orsolyával
A figyelem körei
Szőcs István
Némán mennydörgő csillagjelzések mágiája
Bréda Ferenc
Theatrum mundi
Rigán Lóránd
Koponyám körül
Jancsó Miklós
Cigányprímások
MIKÓ IMOLA
A szabadság nehéz mámora
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Nyugodt építkezések
Papp Attila Zsolt
A norvég minta marad
Jakabffy Tamás
A háromszáz éves Emanuel Bach
Januári évfordulók
 
Papp Attila Zsolt
A norvég minta marad
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 24. (662.) SZÁM – DECEMBER 25.

Jo Nesbø: A fiú. Animus Kiadó, Budapest, 2014.

Nem tétlenkedik Jo Nesbø, a skandináv krimi nagymestere. Alig eresztette el korábbi főhőse, Harry Hole kezét, máris megjelent – magyarul is – új regénye, A fiú. Nesbønek különösen nehéz dolga volt, nem hiába vált meg oly kínkeservesen kedvenc alkoholista detektívjétől: a Kísértet című regény végén azt gondolnánk, hogy meghal, de aztán újra felbukkan a Police című opuszban, most már tényleg-tényleg utoljára. A Harry Hole-sorozat túlzás nélkül krimitörténelmet írt, a nagy kihívás tehát az volt Nesbø számára, hogyan tud olyat alkotni, ami markánsan megküzlönböztethető a korábbi művektől, mégis rendelkezik azok sikerreceptjének összetevőivel.
Így hát a nőtlen, fiatal-középkorú, alkoholista, langaléta rendőrtiszt helyett kitalált egy nyugdíjazás előtt álló, játékfüggő, házas, de ugyanúgy kívülálló mesterdetektívet, Simon Kefas nevűt, akinek a legközelebbi hozzátartozója, a felesége történetesen gyengén látó (Holénak a húga Down-szindrómás volt). Sőt, mintha kettéosztaná kicsit a karaktert: az idősödő rendőr kap maga mellé egy törvényen kívüli fiatalembert, akit üldöz ugyan, valamiképpen mégis kiegészítik egymást. Nem véletlen, hiszen a fiú rendőrtiszt édesapja Simon legközelebbi barátja volt; egy golyóval a fejében találtak rá, mellette búcsúlevél, melyben bevallja, hogy ő volt a drogmaffia „vakondja” a rendőrségen belül, ezért véget vet életének. A fiú lecsúszik, heroinista lesz, beismer néhány gyilkosságot és börtönbe kerül. A fegyház különc „gyóntatójaként” viszont megtudja, hogy apja nem öngyilkos lett, hanem megölték. Megszökik hát és elindul igazságot tenni.
A szcéna innentől ismerős: Oslo sötét oldala, a drogok, prostitúció, erőszak világa, egyre perverzebb halálnemekkel és – ezt is láttuk már Nesbønél – egy titokzatos, diabolikus maffiavezérrel. Mindez kiegészül egyfajta megindító, profán megváltástörténettel, amely ott húzódik a regény mélystruktúrájában. Mindent láttunk már tehát, ha másként is, mégsem unjuk – mert ez az ismerősség egyben a Nesbø-kézjegy meglétére is garanciát jelent.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében