"valaki ismét megérkezett"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 1. (663.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Tördelt századok, huszonöt év
Szilágyi István
HELIKON
Demeter Zsuzsa
„Döbrentei nekünk oly zsurnált ad, amelyet reményleni nem mertünk volna” - Erdélyi Muzéum (1814–1818)
Király László
Karácsony egy Felhőn
Papp Attila Zsolt
Valaki ismét megérkezett
Fekete Vince
versei
Sigmond István
Randevú Európának
Vallasek Júlia
A lehetetlen kísértése, avagy hogyan (ne) vitatkozzunk az irodalomról
Lászlóffy Aladár
Cinegék mélyrepülésben
Bálint Tibor
Keserű fohászkodás
Mózes Attila
A hódító múmia
Király Farkas
Karácsony
FARKAS KRISTÓF LILIOM
A fordított város
GYÖNGYÖSI BÁLINT
rövidpózái
FÜLÖP GYÖRGY
versei
GELLU NAUM
Zebegény űrutazása
ANDORKÓ JÚLIA
Irodalom a korai Utunkban
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek VI.
FERENCZI SZILÁRD
A vég elviselhetetlen könnyűsége
CSUSZNER FERENCZ
Megtestesületlen történetek – Interferenciák 2014
Benke András
Történet(ek) határok nélkül
MOLNÁR ZSÓFIA
Az örökkévalóság tágas távlatában
„Cicoma-szavai lehullnak rólam”
Jakabffy Tamás
Kőrössy – és Cicero
Szekernyés János
Szenvedés és megdicsőülés
Hírek
 
Király László
Karácsony egy Felhőn
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 1. (663.) SZÁM – JANUÁR 10.

Adjunk magunkra: gombfoci legyen!
De nem ezekkel. Ezek szeme pénzre áll.
Bé Jóska tűnjön elő, Bányáról, 66-ból.
Mármint 966… – satöbbi. De nem a piktor!
A kicsi kell nekünk, a Józsika,
szoprán fölötti éretlen heherészésével,
a Művésztelepről. Csiszolt-ragasztott-
nyálazott-csirizelt „márkás csatáraival”.
Nulla közük már a focihoz!

Nagy kuruc ez. A Kisjocó, „bordélyos”.
Mindent belő, becsavar, megnyer, oda se néz.
Kicselez telet, nyarat, pártot, vörös lobogót.
Marhák az öregek – vigyorog bölcsen –, játék
közben (!!!) is csak osztják-vetik
a falakon túli világokat.
A Nagyok, a Felnőttek. Akik
„sohasem hazudnak” – azannyát…

Szobornak (<–– ez ige!) vagy föstenek,
mint apuka, az isten.
Minden figurája Szent Adorján, a vásznon,
fegyőrök védőszentje: nagyfej-nagyszem-
semmitest. Holott alkothatnának
ló-lovat, mint a régiek. Madarat, ki száll,
röpül, mint Gólya, Varjú, Héja, Csíz –
és sose hátra, és nem hanyatt.
Az édes dalokról nem is szólva.

Anyukát kellene festeni csak,
Édesanyut, ki éppen s mindig
palacsintát süt oda ezeknek, és
– Bogyóka! Bogyóka! – micsoda névre hallgat!
Fenyőfánk, ünnepünk Ő szerzi-lopja,
mert Angyal jár – míg Ő van – itt.
Titkon. Csak úgy…, hétköznaposan, mint aki
mindég haza jön körünkbe, akárhogyis.

Nagy csend készül folyton. Esznek. Eszünk.
Titkos a perc is. Reszketeg egy se közöttünk.
Nem rettegünk, nem lövünk már vakon
első neszre. Néha csak
ülünk, végleg, példaként, fegyelmezetten,
hátratett kézzel a kuplerájban. (Ebben).
Isten óvjon a gondolatainktól!
Rettenthetetlen Várakozók.

      Szótlan fogy a szó igazán.
      Karácsony egy Felhőn a cím.
      S majd új év kél,
      megéri lenni győztesen.
      Csodák csodája, tudjuk, holott
      Itt-Most-Még-Csak
      szesssz a lelke mindennek. Ó…




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében