1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Ha nem lennék ilyen búcsúzkodós
alkat, hogy minden kőnek, fának
és minden halott tárgynak
istenhozzádot mondok,
mert visszatérés nincsen,
jobban bírnám a tengerek vizét
és nem kerülném el a kikötőket,
hol újabb élő és halott lények
várnak elhagyásra.
Igazából mindig is a város,
az architektúra vonzott,
a kikötők zajából az érdekelt,
ami túl van már a napi veszélyzónán,
a hajókürtök hangja: valaki
ismét megérkezett.
És az izgágaság szokásos,
bevett rítusai között
rejtegetni vagyok kénytelen,
hogy sziesztázó, álmos délutánokon
repülőre ülök s meglesem,
merre sétál éppen Epikurosz,
az utolsó normális bölcselő.
Ha nem lennék, avagy csak mérsékelten
azonos baráti önmagammal,
hát nem tudom, hogy mit tennék,
ha egyszer hallanék
valamit kint az éjszakában:
a morgást, ahogy körbenéz az állat,
mert visszajött, bár visszatérés nincsen,
hogy ne kerüljem el a kikötőket,
és ha indulnék, a felemelt kéz
ne időzzön túl sokat
minden ajtókilincsen.