Nemigen keverednék el abban, hogy van-e ideális nő, nőideál. Néha belekeveredek, olyankor alig tudok ép bőrrel kijönni belőle. M(ajdnem m)inden nő jó, vélekedett egykor, kissé lemondóan, mintegy beletörődve a meg nem változtathatóba, egyik barátom a bölcsészkar folyosóján, ahol valósággal hemzsegtek a csajok. Rég volt. Régóta van: majdnem így van, sok nő tetszik, és némelyiktől egyenesen beindulok, mert akadnak őrjítők is. Nem mintha olyankor megőrülnék, a túlzott emóciókat mintegy leparancsolja a test/lélek-vezérlőközpont, mégis pontosan tudom, milyen ez a na, őérte aztán bármit-érzés. Elég pocsék. Ugyanis túl ritkán válik lehetségesé a bármi, ahhoz képest, hogy milyen sűrűn leborít az érzés. Ideális nő amúgy nincs.
Lehet, hogy így rosszul hangzik, de vagy arról beszélek, ami számomra van, vagy nem mondok semmit: mégsem mondhatom azt, ami nincs, nem? Ideális sok nő, no, még egyszer: (az) ideális (, ha) sok nő (van egyszerre), viszont ez végképp nem hangzik túl szépen, politikailag nem korrekt. A korrektség persze kultúra-függő, viszont beágyazottságunk saját kultúránkba túlerős, legegyszerűbb minden ideálisról reálisan lemondani, így is szépen múlik az élet. Az európai civilizáció aktuálisan egyfajta hazugság(csalás-, megcsalás)-mátrixban kevereg-tévelyeg a nő-férfi viszonyokat illetően, ez a jelek szerint tudomásul vehető, együtt lehet élni vele. Fárasztó projekt, senkinek nem éri meg, majdnem mindenki rosszul jár (a nők rosszabbul, és ennek függvényében a férfiak is rosszabbul, ám ez túl messzire visz), arra megy ki az egész, hogy te legyél a kivétel. Csak ne reménykedj nagyon.
Ami a nőideált, az „ideális nőt” illeti, az szintúgy elég mulatságos dolog. Hogy ne mondjam hamisnak mindazt a felhajtást, ami körülfogja. Úgy látszik, „a nőket” ugyanis alaposan és totálisan beetették (kozmetika-, divat-, fashiontv-, nőimagazin-ipar), az utcára smink nélkül soha-feelingtől a tökéletesek, legszebbek és legintelligensebbek sem függetlenek. Sőt. Stb. Senki és soha, ez igazán szó szerint veendő, mert aki olykor mégis nem, ő lázadásból (v.ö. emancipáció) nem, ezért tehát ugyanattól és ugyanúgy függ. „A férfiak” ettől az ipari terméktől diametrálisan eltérő módon működnek, simán kivonják a nőkből az egész cuccot, amit ők hihetetlen melóval, a végeredménytől közben folyamatosan frusztrálódva, mindent alapvetően félreértve épp a férfiak miatt pakolnak magukra. Egy szál trikó, dézsa víz a fejre döntve: „letörlik” a festéket, leszámítolnak frizurát, ruhát-ékszert. Már amennyiben mint férfiak működnek. Annyiban férfiak, amennyiben így működnek. Még áldott szerencse, hogy nem kell folyvást így működniük, lévén „alapjáraton” emberek ők is. Mint ahogy a nők. Otthon, ébredéskor morcos pofával, konyhában a félretaposott sarkú papucsukban.
Vagyis ez így nem elég pontos. Ugyanis „a nők” (és itt szeretnék elnézést kérni, korántsem a politikai korrektség, hanem az igazság – és az egyszerűség – kedvéért az általánosítás miatt) ilyenkor, „pre-smink-stádiumban” a legnőiesebbek, leginkább ekkor felelnek meg „a férfiak” (ld. mint fenn) ideálképének. Minden „dísz” ugyanis férfias: kihívó, versenyre hívó, sőt a verseny része, férfiak pedig nőkkel nem versenyezni kívánnak. Amennyiben férfiak: és a nők nők. Annyiban férfiak, amennyiben nőkkel nem versengenek: azok nők, akikkel férfiak nem versenyeznek Férfiak ezt egymással intézik el a nőkért, akik amúgy szürkén-esőázottan is csak úgy döntik magukból nőiességüket.
Már aki, ugye.
Majd’ mind. A vonzás állag kérdése, ezzel valamennyien előbb-utóbb, így-úgy tisztába jövünk, és tiszta szerencse, hogy képesek vagyunk mást és mást érteni állag alatt. „A legvonzóbbnak gondolt jegyek a magas arccsont, vékony ajkak, az arc méretéhez képest nagy szemek, valamint az inkább rövidebb, mint hosszabb távolság a száj és az áll, illetve az áll és orr között”, írja Edward O. Wilson Minden egybecseng. Az evolúciós gondolat című könyvében. Na igen. Inkább rövidebb, mint hosszabb. Illetve. „Hemzsegtek a lányoktól”, ezt pedig Kierkegaard Vagy-vagyjából idéztem. Alapvető – és igen szórakoztató – olvasmány ehhez az alapvető és igen szórakoztató a témához.
