Márton Áron: Válogatott írások és beszédek. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2013 (Székely Könyvtár, 18).
A Márton Áron beszédeiből, írásaiból készült válogatás a Székely Könyvtár sorozat nem szépirodalmat tartalmazó köteteinek egyike. A 41 évig, 1939 és 1980 között a gyulafehérvári egyházmegye élén álló katolikus püspök írott munkásságának csupán töredéke olvasható a könyvben (hagyatékának kiadása a 10. kötetnél jár). Így is bepillantást enged azonban az életmű másik részének, a jelmondatával („Vállalom a munkát”) összhangban végzett komoly lelkipásztori, egyház- és kultúraszervezői tevékenységnek állomásaiba. Melyek egyben Erdély 20. századi történelmének fordulópontjai.
Márton Áron az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóirat alapító-szerkesztője is volt – újságírói elhivatottsága megmutatkozik valamennyi tanulmánya, (kör)levele vagy ünnepi beszéde igényes stílusában, strukturáltságában, nyelvezetében, jó olvasmánnyá téve ezeket a dokumentumértéküket tekintve is fontos szövegeket: „a vonuló búcsúsok fölött, mint láthatatlan zászlók hímes szövete, imák tömör hangja (...) s Mária-énekek üde csengése száll és követi a szélben lengő lobogókat” – hangzik a történelmi 1946-os csíksomlyói búcsún elmondott beszéd részlete.
A kötetet olvasva ezek mellett a szűken vett irodalmi szempontok mellett megkerülhetetlen ugyanakkor a beszédeknek egyrészt felhívó funkciójára, másrészt pedig megdöbbentő aktualitására felfigyelni. A püspök „átható világításba”, azaz „az örök igazság fényébe” helyezve, megvesztegethetetlenül kitakarva tárgyal kényes, tabusított, máig megoldatlan kérdéseket. Ilyenek a demokrácia erkölcsi feltételei, az erdélyi népek békés együttélésének lehetőségei, az emberi szabadság és méltóság érvényesítése, az egyéni és kollektív (keresztényi) felelősség problémája. A helyzet feltárása érzékeny és nyílt, olyannyira „szépítés és kertelés nélküli”, hogy a hatóság hat évi bezárással válaszolt a kényelmetlenségre.
„Tudatosítani kell tehát megint, hogy vannak örökérvényű törvények” – így Márton Áron egyetemességet, végtelen tágasságot érzékeltető, meggyőződését megalkuvás nélkül érvényesítő, személyesen megszólító buzdításai. Melyek példái annak a kötelességnek is, melyet írójuk magáénak érez: „hogy a dolgoknak ne mellé beszéljünk.”