Féltucatnyi történelmi esemény kerek évfordulóját köszöntötte decemberben Temesváron a Közigazgatási Palota előcsarnokában Áldozat címen megrendezett csoportos tárlat, amely több mint félszáz temesvári képző- és iparművész alkotásait vonultatta fel. A kiállítást a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezete átfogó megemlékezésnek szánta: Dózsa György 1514-es mártíriumát, a havaselvi vajda, Constantin Brâncoveanu lefejezésének 300. gyászünnepét, az 1914 nyarán kirobbant első világégés kezdetének centenáriumát, a II. világháború kitörésének, Lengyelország lerohanásának 75. évfordulóját valamint az 1989 decemberében épp a Bánság szívéből indult rendszerváltó tüntetések negyedszázados jubileumát idézte meg a tárlat.
A festmények, grafikák, szobrok, kollázsok és falikárpitok alkotói eltérő alapállásból, nézőpontból és különféle alapanyagok és élményrétegek hasznosításával, jellegzetesen egyedi eszköztáraik felvonultatásával transzponálták plasztikai jelekké a megdöbbentő tragikum lesújtó fájdalmát, a helytállás megdicsőülését, a megváltás megtisztító és felemelő életigenlését. Akadtak, akik az egyetemes vagy a honi történelem kataklizmáinak, tragikus eseményeinek megrázó mozzanatait, szomorú véget ért vezéralakjait vagy névtelen hőseit, elesettjeit idézték meg figuratívba hajló vagy áttételesebb, elvontabb formanyelvű alkotásaikkal. Többen is, a Golgotáig, Krisztus keresztre feszítésének evangéliumi toposzáig nyúltak vissza a 21. század vizuális művészete korszerű, tömör, lényeg-láttató eszköztárának felvonultatásával (pl. Rodica Banciu Regep, Lucia Preda, Reghina Târnoveanu). A kiállítók nagyobb hányada az áldozatvállalás, a mártíromság történelmi korokon és eseményeken túlmutató, a köznapokban is sokarcúan megmutatkozó, korunkban is elevenen jelenlevő megnyilatkozásainak, momentumainak felmutatására összpontosítottak (Parée Hahn Magdaléna, Angela Chici, Gianina Săvescu stb.).
A parasztvezér Dózsa György tüzes trónusának a helyén 1906 óta a műépítész Székely László tervezte, stílusában középkorias kápolna áll, Kiss György carrarai márványból kifaragott kecses Mária-szobrával. A történelmi helyszín közelében, a hangulatos „kis Dózsa-parkban” állították fel 1971-ben a Temesvárott született Szobotka András bronzba öntött egész alakos Dózsa-szobrát. A kortárs temesvári képzőművészek közül néhányan a két emlékjelet, az elődök megformálta műalkotásokat használta ihlet- és motívumforrásként: látványukat, részleteiket átemelve, interpretálva adóztak a fél évezrede kivégzett Dózsa György emlékének. A két világháború borzalmaira régi fényképek, tábori levelezőlapok, kordokumentumok „átrajzolásával”, illetve ötletes montírozásával emlékeztettek a temesvári grafikusok és festőművészek.
Más temesvári alkotók, akik közül többen is szemtanúként vagy a felvonulások részvevőiként élték át az 1989-es decemberi tömegtüntetéseket, rendszert buktató megmozdulásokat, személyes élményeik előhívásával, korabeli fényképfelvételeik felhasználásával idézték műveikkel a Temesvár utcáin és közterein történteket (Ciprian Radovan, Mihai Olteanu, Adriana Ilin Tomici), míg a szobrászok többsége – Linda Saskia Menczel, Bogdan Nueleanu, Constantin Grangure, Remus Irimescu stb. – közterekre szánt emlékművek léptékes makettjeivel jelentkezett a temesvári képző- és iparművészeti kiállításon.
