„Kétszer halunk meg: egy halál-
leszámolni a szerelemmel!
Ez az amit nem bír el az ember
Nem élni többé- semmi már!”
Voltaire
Szeretőim szép dalos hercegek
csókjuktól duplán ég a vágy
s az élvezet is duplán
hagyja el testemet
szeretőim ajka néha egymásba forr
s nem kínoznak féltékeny képzetek
még szebb lenne ha egymás dalosait
szájukba vennék, ízlelnék édesen
cserébe Lezbosz- szigetére
mennénk nászútra
nyár-éjszakák kenőcse e tökély
s az éj nem elég hajnalig
mily isteni fény hozta nem tudom
de egyszerre jár nyelvem
táncot két falloszon
ha tudnám melyikük simítja szebben
vaginám falát
egyikük ölén ringanék csak
s nem osztanám magam ily perverzül szét
Bár nem hittem, hogy szeretni így is lehet
olyan mintha azúr ég a barna földdel
egybeválna nem hagyva a légnek üres teret
Szeretnék magamnak kurtizánt
ki szereti színezni
testét a kéj szivárványával
s átlépne szívesen alatta
lenne belőle férfi
két szerelmes nő és két szerelmes férfi
teste csak egyben válhat mézédessé
Ez egy ilyen perverz nyár
csillag a teste
az éter csókot cserél
a barna földdel
s köztük a lég remeg
Ebben a nyárban annyi hang van
hallgatni érdemes
ember, ki csak a fél-édes ízt ismered
s testedet nem égette még tökély
hegyezd nyuszi módra füledet
nézd az éjben a Hold a kéjúr
s a Nap csillag a szerelme ma
Holnap tán Vénusz simogatja
lyukacsos testét
élvezetek tűzpróbáját hallani
gyarló tangótól kopognak a lábak
mert immár ez egy ilyen perverz égi nyár
S ti naiva nők, kik még hisztek
pezsgőben s rózsacsokorban
dobjátok a férgek elé
rózsaszínű vágyálmaitok
nézzétek a világ szemérmetlen
szonett koszorú
lehettek benne ti is egy-egy víg ütem
Éljetek tiszta szerelmet
vessétek le a hűség prűd mezét
testetekről
lelketek lesz tőle majd szárnyalóbb
mi magas fokon jó, tűzdeljétek be
agylebenyeitekbe
tanuljatok meg szeretni kettőt
ujjbegyeitek játszanak a testeken ugyanúgy
mert nem lehet a nő szerelme szebb
csak ha vad hiúzra s borzos oroszlánra vágyik
azok a férfiak, kik hiszik csak övék vagy
kössék fel bitóra magukat
magány s maszturbáló börtön
legyen örök pokluk
gondolataik mutáns termékeit
süketté sivítsa a szél
száradjon ki örökre egoista nyelvük
mivel ál-szerelmet hazudnak Nektek.