Metszetek
emlékek
az emlékek zúzmaraként tapadnak meg
gyermekkorod helyszínein
a házfalakon és a régi tárgyakon
a kék bornyitó a fiókban
(kétéves voltál de emlékszel)
megmaradt
a gesztenyefa a kertben amit kivágtak
és amit a magvilágból ültettél
már megnőtt
a tyúkok egymást kergetik
egy gilisztáért amit
a macskakövek réseiből szedtél ki
eső után
apád és anyád veszekedik
te a szobádban gubbasztasz
míg lassan mállik a régi házfal
korábbi és jelenlegi lakásotok azonos
mindössze anyádtól tudod
hogy régebb nem itt éltetek
albumok
a régi albumokat nem lapozza senki
anyádat az érdekli, hogy mi lesz veled
apád túl elfoglalt
te meg nem mered megnézni a képeket
ami igazán fontos
az már beleégett a retinádba
szüleid esküvői fotója
a keresztelőd ahol látod apád
arcát ahogy rád néz
a párod első mosolya
és a kép arról amikor kamaszként
először tagadtad meg isten létezését
isten
az istenhit egy köldökzsinór
félsz az elszakadástól
félsz hogy nem kelljen többé félned
pedig tudod
hogy anyád az isten
és a mennyország
születésed előtt létezett csupán
Landoló
gyakran gondolok a landolóra:
a kopott padokra és asztalokra
a málna- és gombagyűjtő cigányokra
az olcsó melegszendvicsre és a hideg sörre:
mindenki ezt eszi/issza
a szomszédban az összeszart kisparkra
az aluljáróra amit senki sem használ
a felüljáróra ami (szerencsére) nincs
és a mindent összekötő állomásra
landolni mindig is szerettem ebben a
mindenki mindent jobban tud városban
ahol nem fér el egymás mellett
két különböző ember
ez az egész a landolóban elmaradt
(bennem is)
amikor valahová sikeréhesen
hazafele meg diadalittasan érkeztem
akkor a vonat mindig a landoló előtt állt meg
ma reggel is ott tértem magamhoz
másnaposan és tisztán látva mindent
Nárcisz-oszlopok
A folyóban idomtalan kontúrok,
a pocsolya beszennyezte arcát,
a holtág mintha tisztán…
utána nyúlt
de csak kavicsot markolt.
A város felé sétált,
útját az aszfaltba véste;
lába felszakadt:
a véres vonásokat
teledobálta kavicsokkal.
Az első kirakatot hosszasan nézte,
majd széttörte
és megette az utolsó szilánkig.
Reggelre oszlopok nőttek az aszfaltból,
amiket már csak a visszhang simogat.
