"nincs más út, ami rám találna"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 2. (664.) SZÁM – JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az irodalom és a prófétaság
Demeter Zsuzsa
Képi megfogalmazás zippelve - Beszélgetés Szentes Zágon képzőművésszel, illusztrátorral
Pollágh Péter
versei
Elek Tibor
Erdélyről, de kinek, minek s hogyan?
KISS ERNŐ CSONGOR
A több-ség traumája
GOTHÁR TAMÁS
versei
POTOZKY LÁSZLÓ
Éles
GOTHA RÓBERT MILÁN
versei
Horváth Előd Benjámin
Cerebrális nimfománia - Horváth Előd Benjámin interjúja Potozky Lászlóval
Kudarcból lett katarzis
Pap Zsolt
Feljegyzések az ország házából
PHILIPPE BLASBAND
Amatőrök és technokraták
Balázs Tibor
A Latin Negyedben van lakásom
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek VII.
T. Ágoston László
Pontyos Marci
Szántai János
Isten Önnel, herr Fischer!
KAÁLI NAGY BOTOND
Bűnök templomából
BORCSA JÁNOS
Esszéregény történelmi kényszerpályákról
Codău Annamária
Versbe öltözés
Milyen gyermek
Jakabffy Tamás
Erdélyi zenei misék restitúciója
Februári évfordulók
 
GOTHA RÓBERT MILÁN
versei
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 2. (664.) SZÁM – JANUÁR 25.

Fehérbe öltözött

Betolakodott a tél imént.
Az ablakpárkányon feküdt
kristályvilágom egyetlen
mikrokozmosza.
Ez volt az első idén,
és pár ezer pehely
követi a rítust:
előbb lehullnak az égből,
mint csipke-fehér ruhájú,
piruettező balerinák,
majd egymásra találnak a táncban,
ahogy lassan földet érnek...

Pár pillanat az egész,
talán egy fél óra a hideg bádogon,
és minden másodpercük megannyi élet.
Befejezetlen cigarettám elnyomom,
nehogy egy sistergő parázs
elrontsa azt, ami rövid
időn belül elolvad, elpárolog,
gyermekkorom fehér-bundába
öltözött városában.


Toll egy mérlegen

Kétségtelen hogy megelőzött
utunkba botladoznak céljaink,
hol szerepet oszt a hétköznap
monoton megalomániája.
Kártyajáték az egész,
toll egy mérlegen,
szív helyet kő
fekszik odaát.
Években őrölt
homokszem
lennénk csak
Isten előtt.

Lebegtető

Ma már nem gondolok a tegnapra.
Most csak egy vonat zakatol bennem,
és a szürkületben ahogy a fákon,
mezőkön és hegyeken szélsebességgel
teszek túl, téged talállak meg
gondolatom peronján.
Lebegjen a jelen minden
sorompó, lámpa és utca fölött,
vigyen fel magasra, majd eresszen el,
és szívzuhogással ébredjek fel mellette.


Hang

ulattöredékek

3.
Hideg leheletű istenek, csak játszik a szél.
Itt ülsz szemben egy antik széken,
Hajad bordó bársonya beszél.

85.
Könyvbe merítem tekintetem,
belemártom hangulatom, a sorokban
önmagamra ismerek.

56.
Még pár hónap ez a lassú tánc
és gátlástalan éjszaka borítja
el arcod, ahogy a hajnalra vágyom.

99.
Hidegen hagy egy idegen!
Egy érzés kóborolt ma kedvtelenül.
Mellém ül, és addig pofoz míg jó
kedvre derít a tegnap.

17.
Ma még lekötelez a jelen,
múltam kidobtam vagy
eladtam valakinek.

77.
Tiszta lappal vár a nappali.
Konyhában kávészag, füstgomoly
és egyvalaki, kiért mind ezt
érdemes fogyasztani.

25.
Ha ott leszek ahol a part szakad,
valaki csak megfog és tovább
dobál a másik partig.

96.
A töltésen áprilisi emlékfoszlányok
futnak a nyárral szemben,
ahogyan napsütés közben eső
mossa el minden bánatom.

86.
Milyen rég volt, és mégis most
történt minden.
Pár hónapos gyermek szemében
visszatekint az életem.

1.
Egy élet, vagy többszáz!?
Az csak felismerés kérdése...
minden perc, óra és pillanat
átkarolhat, akár szét is téphet.
Te vajon, mind ezt, hogyan
élted meg?


Sötétítő

Nézz ki naponta önmagadból
ha mást nem tehetsz.
Legyen fényben őrölt a sötétség,
ha nehezedre esik néha a világ,
mely olykor felemészt, elereszt.
Mély verembe zuhan a félelem,
kereszted szilánkokra repeszt.
S ha sokszor kiút nincsen,
vigyél magaddal a sötétbe.

Könnyű léptekkel, gondtalanul,
hagyom hátra a rokonszenves
ismertnek hitt ismeretlent.
Kigyulladt fáklyákon keresztül,
kilenc kanyarulatú Sztüx folyón
követlek az árnyékok útján.
Ahol időtlen a tér, és kétlem
hogy mindez igaz lenne,
vigyél magaddal a sötétbe.


Ebéd után

Mit számít az ha magyarul káromol a türelem,
ha saját bőröd alá férkőzik a nyelvtelenség.
Bárcsak egy templom ministrásaként
élhetném le életem hátralevő
némafilmjét, hiszen pénzt kéregetnék
az igaz és aligazgató hívőktől
(mert alibim a fehér zubbony!?).
Néha ott vagy ahol lenned kell,
hol fent hol lent inog a változékonyság
mozaikablakod felett, és te csak nézed.

Bicegő verslábán botladozik Isten... gondolom,
s mégis egy szál kopott kabátra varja a megváltást.
Tudod, sokszor magam alatt vágom a bitófát,
mint te is, mint mindenki más aki a jóból
ritkán talál eleget, azt az átlátszóan érezhető
érzést, ahol megpihenni jó egy ünnepi ebéd
után, ahol senki sem idegen, vendég.

Foglalj hát helyet, mondok valamit:
Te vagy a lányom, húgom, anyám,
elfelejtett antihősöm rejtelme.
Téged nem nyomnak el a késő
esti beszélgetések, az elfecsérelt
éjszakákba rajzolt nagyvárosi évek.
Te vagy a jóság megkeresztelt igénye.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében