"nincs más út, ami rám találna"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 2. (664.) SZÁM – JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az irodalom és a prófétaság
Demeter Zsuzsa
Képi megfogalmazás zippelve - Beszélgetés Szentes Zágon képzőművésszel, illusztrátorral
Pollágh Péter
versei
Elek Tibor
Erdélyről, de kinek, minek s hogyan?
KISS ERNŐ CSONGOR
A több-ség traumája
GOTHÁR TAMÁS
versei
POTOZKY LÁSZLÓ
Éles
GOTHA RÓBERT MILÁN
versei
Horváth Előd Benjámin
Cerebrális nimfománia - Horváth Előd Benjámin interjúja Potozky Lászlóval
Kudarcból lett katarzis
Pap Zsolt
Feljegyzések az ország házából
PHILIPPE BLASBAND
Amatőrök és technokraták
Balázs Tibor
A Latin Negyedben van lakásom
Szőcs István
Morgondiózus jegyzetek VII.
T. Ágoston László
Pontyos Marci
Szántai János
Isten Önnel, herr Fischer!
KAÁLI NAGY BOTOND
Bűnök templomából
BORCSA JÁNOS
Esszéregény történelmi kényszerpályákról
Codău Annamária
Versbe öltözés
Milyen gyermek
Jakabffy Tamás
Erdélyi zenei misék restitúciója
Februári évfordulók
 
Codău Annamária
Milyen gyermek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 2. (664.) SZÁM – JANUÁR 25.

Kollár Árpád: Milyen madár. Csimota, Budapest, 2014.

Mozaikszerűen állnak össze egésszé Kollár Árpád gyermekvers-kötetében a gyermek mindennapos élményei és ezekhez kapcsolódó ötletei, vágyai, félelmei, a világ dolgaira való rácsodálkozásai. A lírai ént hajtó lendületes beszédkényszer a kötet közepére tudatosul benne: „csak beszélek és beszélek, és nem bírom abbahagyni,/ még nem tudom, mit mondok majd, de kiderül közben úgyis.”
És valóban kiderül közben, hogy ez a hang nagyon sok mindenről tud beszélni: foglalkoztatják az őt körülvevő jelenségek, saját személye, tükörképe és jövője („virsliből, lekvárból, kifliből pedig leszek én, /de belőlem mi lesz, mi lesz belőlem, mi lesz”), a családja, a miértek és a (nem) szeretemek, kedvenc motívumai pedig (madarak, gombaszedés az erdőn, biciklizés, csiga, maci, foci, barack, kutya) átjárják a szövegeket és az azokra nagyon sikeresen rájátszó illusztrációkat.
Az viszont nem derül ki, hogy milyen madár vitte el a tavaszt a kötet címadó versében; hogy mi van a csillagok mögött; hogy mi lesz vele, és mi lesz a macijával, ha ő meghal. Hangsúlyosan vonul végig a köteten a szülők elvesztésétől való félelem, s talán a legmegdöbbentőbb versek épp azok, amelyek az anya-apa hiányát jelenítik meg: az Én apum Miatyánk-átírás és az Anya ma nem anya című vers. Nemcsak a halál tematizálása, hanem az időtapasztalat is egyfajta tragikum megsejtéséről tanúskodik: „szappanszagú a bőröm és nem tudom,/ hova tűnhetett ez a nap, hova tűnhetett el ilyen gyorsan.”
A gyermek létformája azonban a játék, s a komoly dilemmák egy kötetnyi játék során kapnak helyet. A szervezőelvet tekintve az a tendencia, hogy a „nehezebb” versek a két hangsúlyos póluson, a kötet elején és végén legyenek, középre pedig szusszanásként olyan címűek, mint a Badar és a Zagyváló, vagy a „hülyeversek” kerülnek. A versformát tekintve is nagy a változatosság, a legáltalánosabb a mondókák világát idézve a gondolatok listaszerű halmozása, gyakran anaforikus ismétlésekre épülve és csattanószerűen zárulva akár rímes, akár rímtelen sorokkal.
Milyen gyermek szólal meg tehát a versekben, és milyen gyermeknek szól a kötet? Játszó, gondolkodó, csodálkozó, félni nem félő, felnőtteket megfigyelőnek, aki szerint „olyan jó minden, jó a világon, ha jó”.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében