Fjallraven Kanken. Mielőtt Finnországba utaztam tanulni, nagyjából minden ismerősömnek két dolog jutott eszébe a finn szót hallva: hó és hideg. Na és mit fogok én ott csinálni öt hónapon keresztül, már ha sikerül nem megfagyni az első napokban? Ehhez képest az utóbbi hetekben Székelyföldön hidegebb volt, mint a Balti-tenger partján fekvő Turkuban. Egyelőre érdekesebb jelenségekkel találkoztam, mint a hó és a hideg, mégis erről kérdeznek a legtöbben. Másodszor járok itt, és amikor én gondolok a finnekre, a Fjallraven Kanken, vagyis a Fjallraven svéd cég által forgalmazott hátizsák az egyik első, ami beugrik.
Amikor Kolozsváron a finnországi tanárnőm folyton egy fura, túlságosan négyzet alakú, rókaemblémás hátizsákkal jelent meg, nem tudtam, hogy ez mennyire népszerű itt. Otthon csak egy nem túl kreatív, egyszerű hátizsáknak tűnt. A finnek viszont imádják. Huszonkilenc színben kapható, és az utcán sétálva kb. két nap alatt láthatunk majdnem mind a huszonkilenc fajtából. Ha kicsit álldogálunk, néhány perc alatt biztos elmegy melletted valaki Kankennel a hátán. Most már én is rajongok érte, ha kimegyek az utcára, ezeket a hátizsákokat fürkészem. Lassan külön szuperképességgé válik kiszúrni az összes Kankent – bár az igazat megvallva, nem túl bonyolult feladat.
Heijastin. Az előbb említett hátizsákok nem járnak egyedül. (Nyilván, valakinek viselnie kell a hátán, de itt most nem erre gondolok.) A legtöbb esetben kis szürke – de lehet akár színes is – figurák lógnak a zipzárokon. Amikor a tanárnőm táskáján láttam, nem tudtam, hogy mi ez a másik fura dolog. A heijastin tulajdonképpen egyfajta macskaszem, különböző formákban kapható fényvisszaverő műanyag. A hosszabb ideig tartó tél és a rövid nappalok miatt ezek viselése biztosan nagyon hasznos. Azonban ez egyfajta trend is. Vásárolhatsz halálfejest, cuki rénszarvasost, múminosat vagy Angry Birdsöst. Akár a kabátodon, a pulóvereden is hordhatod, és nem csak egyet. Természetesen már nekem is van belőle.
Salmiakki. Nem beszélhetek jellegzetes finn dolgokról úgy, hogy ne beszélnék a salmiakkiról. Még nem találkoztam olyan finnel, aki ne szerette volna, viszont nagyon ritkán találni olyan nem finnt, aki egyáltalán eljut a lenyelés fázisáig. A salmiakki egy medvecukor alapú ammónium kloridot tartalmazó édesség. (Nem, egy kicsit sem édes, igazából!) Tehát egyfajta sós medvecukor, fekete és rágós. A normál gumicukor állagú kiszerelés mellett lehet kapni salmiakki ízű csokit, fagyit és rágót is, illetve van ilyen ízű erősital is. Amikor valaki ki szeretné próbálni, és megvásárol egy egész csomag salmiakkit, legtöbbször szerencsém van és én ehetem meg az egészet.
Bicikli. Az előzőkhöz képest semmi különös. Bár nem annyira Romániában, de sok európai országban népszerű a biciklis közlekedés a városokban. Egészséges, környezetbarát, kellemes ésatöbbi-ésatöbbi. Most képzeljük el a biciklizést hóban, jégen, olvadó hóban és még több hóban. A kb. 20 ezer lakosú szülővároskámban, Kézdivásárhelyen egyetlen személy volt, aki télen is biciklivel járt, és mindenki csodálkozott rajta, még a rendőrök is megállították, hogy ez nem biztonságos. Itt, aki biciklivel közlekedik, az az év elég nagy részét kitöltő téli évszakban sem jár gyalog vagy busszal. Szóval szélesebb gumi, szegek, de akár anélkül is. Én még gyalog is gyakran elcsúszom. Ha valami, akkor ez lehet a finnek egyik szuperképessége. Az én szuperképességem pedig az, hogy beszélek finnül. Ez még a finnek szemében is szupernek számít, általában nem értik, hogy miért szólalok meg finnül külföldi létemre.
Nyulak. A nyulakat a finnek találták ki. Nekem meg szörnyű a humorom. Szóval a nyulakról csak annyit, hogy Turkuban olykor szabadon futkároznak a házak között, esetleg nem adnak elsőbbséget az autóknak, és csak úgy fogják magukat és átszaladnak az úttesten. Talán ez nem annyira „finnes” jelenség, mint az imént felsoroltak, de van annyira aranyos, hogy megéri leírni. És hogyha valakinek csak a hó és a hideg jut eszébe Finnországról, legalább néhány nyulat képzeljen bele és mindjárt jellegzetesebbé válik a táj!
