1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Anna naplójából

        J. Gy. emlékének

nem lett volna szabad
közel engednem magamhoz
de túléltem a türelmedet
elmulasztottad a jogosultságot
hozzám megszerezni
közöttünk súlyos vákuum keletkezett
– holtág maradtunk
és vizünk sohasem érte el a tengert

szemem előtt játszódtál
mégis elérhetetlenül távol
minden versed iniciálé
meg nem élt szerelmünk kódexében
de hiányzott belőled a tapintat:
gyötörtél s mint a rák
megszálltad lelkem minden zugát
én pedig nem bírtam állni tekinteted
vallatólámpáit: gyáva célpont lettem
azt hittem sebezhetetlen vagyok
s beoltva az emlékek ellen
s hogy viszonyunk szimpla flört volt csupán
terhes ragaszkodásod iszonyt indukált
menekültem előled
csak most értek el hozzám
a versekben közszemlére tett szomorú szavak
most jöttem rá hogy már rég
nem önmagunké vagyunk
hogy túszod lettem s lelkem
kuszább mint a szennyes-halom
nagymosás előtt hétvégén szombaton

nincs bocsánat

hangunk olvadó hó szilánkra tört üveg
szánalmas szavunkat senki sem érti meg

karcos tükröd mögött arctalan a bánat
elherdált alkunkra sosem lesz bocsánat

mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem
múltunk söpröd össze amíg megérkezem
lettél eltékozolt idő megunt kegyszer
a szél majd rád talál és visszafúj egyszer

firkák

furcsa akusztikája van a mélynek:
túszai vagyunk– észrevétlenek…

               * * *
a sebet te kapod
s én benned alkonyodom

               * * *
élességet állítasz a fényképezőgépen
– az objektív innentől szubjektív elem

               * * *
viszonyaink átrendeződtek:
múlt időben beszélünk

elsötétülnek az ablakszemek:
innen már Isten is szabadságra ment