"Csak álmodtam. Talán egy évszázadot."
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 4. (666.) SZÁM –FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Zoon politikon
NAGY BORBÁLA RÉKA
„Már-már szabadnak érzem magam saját magamtól is” - Beszélgetés Ács Margit íróval, esszéistával, kritikussal
SELYEM ZSUZSA
Hogyan lettem én is bestia
Ugron Nóra
MAFINN 1. - Nyulak és egyéb állatfajták
MÁRTON EVELIN
Aram
Murányi Sándor Olivér
Vágta
Kabdebó Tamás
A Nagyvilágon e kívül? – avagy belül!
Borsodi L. László
Összeér, utolsó
JÁGER SIMON
versei
Váradi Nagy Pál
Négyesbúvár
Horváth Előd Benjámin
Amíg kihűl - Horváth Előd Benjámin interjúja Gondos Mária-Magdolnával
Precíz kísérletek Gondos - Mária-Magdolna verseiről
Fried István
„Arról, amiről kell, nem lehet beszélni” - (2014-es Vízimozi, Papp Attila Zsolttól)
LUKÁCS NIKOLETT
Oscar Wilde hatása Magyarországon
Oláh András
versei
Szőcs István
Önbírálat – félresugallás miatt is
FERENCZI SZILÁRD
Mielőtt a fiú felnő
CSUSZNER FERENCZ
Güllen – Kolozsvár, Kolozsvár – Güllen! Beszállás!
Papp Attila Zsolt
Ha újra eljő a gyermek
MOLNÁR ZSÓFIA
Életmondás
Szekernyés János
A korszerűség elkötelezettje
Jakabffy Tamás
Gáláns táncok – Terényi Ede parkettjén
Márciusi évfordulók
 
Papp Attila Zsolt
Ha újra eljő a gyermek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 4. (666.) SZÁM –FEBRUÁR 25.

P. D. James: Az ember gyermeke. XXI. Század Kiadó, Budapest, 2014. Fordította: Simonyi Ágnes

A nemrég elhunyt P. D. Jamest úgy őrzi meg az irodalmi emlékezet, mint a klasszikus angol bűnügyi regény alighanem utolsó nagyasszonyát – legjelentősebb művét mégsem a krimi műfajában alkotta. Az ember gyermeke tavaly jelent meg magyarul, de a híre hamarább ideért: Alfonso Cuarón 2006-ban rendezett belőle a hazai mozikban is vetített sikerfilmet. James regénye disztópia, melynek témája már megírásának idején, 1992-ben is meghökkentőnek számított: a túlnépesedéstől való globális félelem idején ez a régi vágású angol baronessz arról elmélkedik, mi történne az emberiséggel, ha egy napon nem születne több gyermek. Mivé válik az ember, ha megérzi önnön létének – nem csak individuális, hanem közösségi értelemben vett – totális perspektíva nélküliségét? Milyen utolsó nemzedéknek lenni a Földön, tudván, hogy évezredek civilizációit hamarosan elkerülhetetlenül hatalmába keríti az enyészet?
P. D. James úgy beszél korunk égető társadalmi problémáiról – bevándorlásról, elöregedésről, diktatórikus ide­o­ló­gi­ákról, vallási feszültségekről –, hogy az értekező jelleg mellett mindvégig lebilincselő történetet ír, amely magán viseli detektívtörténeteinek viktoriánus báját. Jóval túl a szexuális forradalmon azt az eretnek gondolatot kockáztatja meg, hogy a nemiség és az utódnemzés tudatos szétválasztása a szexualitás elsatnyulásához, az emberi életerő kiapadásához vezet. Szemben a filmváltozattal, itt nincsenek biztos fogódzók: a főhős, Theo Faron nem aktivista, hanem tudós elme, Anglia zsarnokának unokatestvére, és az ellenállók világa is ambivalens, nem csak a hatalomé. Regényének atmoszféráját átjárja az elmúlás melankóliája, és ez a lassú, csendes pusztulás – amely a nyugati kulturális tradíciók eltűnéseként dekódolható – nyomasztóbb, mint bármilyen látványos apokalipszis. A várakozás ez, hogy újra eljöjjön a Gyermek.
Az ember gyermeke kissé tanárosan felemelt mutatóujj, és úgymond lektűr: de ki mondta, hogy a tanáros figyelmeztetésre nem kell figyelni, vagy hogy lektűrformában nem lehet beszélni a legfontosabb kérdésekről?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében