Néhány héttel az iskolateremtő pálya- és alkotótárs elhunytát követően Constantin Flondor festő- és művészpedagógus a temesvári Triade Galériában Hópehely című egyéni tárlatával az elmúlt fél évszázad romániai képzőművészete egyik legkiemelkedőbb alkotóegyénisége, Bertalan István (1930-2014) emlékének adózott. A Párizsból visszatért Roman Cotoşmannal együtt hívta életre Bertalan István és Constantin Flondor 1966-ban a francia Groupe de Recherche d’Art Visuel mintájára az 1.1.1., majd 1970-ben a Sigma-1 alkotócsoportokat, amelyek a neoavangardista irányzatok romániai meggyökereztetőiként alapozták meg országos és nemzetközi hírnevüket. Elvetették a szocreál béklyóit, kihívó vakmerőséggel geometrikus és op art fogantatású, elvont alkotásokkal, térplasztikákkal jelentkeztek a temesvári tárlatokon, a megyei és országos kiállításokon. Feleszméltető meghökkenést, élénk érdeklődést és komoly visszhangot, erős rokon- és ellenszenvet támasztott, Bukarestben 1968-ban megrendezett bemutatkozó kiállításuk, amelyen geometrikus formarendű munkáikkal Molnár Zoltán és Diet Sayler festőművészeket is szerepeltették. Az 1.1.1. csoport munkái 1968-ban eljutottak a XIV. milánói iparművészeti kiállításra, majd a következő esztendőben, 1969-ben sikeresen vettek részt alkotásaikkal és – kivételes kegyként! – személyesen is a temesvári képzőművészek Nürnbergben a konstruktivista művészet rangos nemzetközi seregszemléjén, amelynek anyagát később Oslóban is bemutatták.
Nemcsak az alkotómunkában, de az oktatásban is a kísérletezésre, az újításra, a korszerűsítésre helyezték a hangsúlyt a Sigma-1 csoport tagjai, akik Mircea Maliţa oktatásügyi miniszter hathatós támogatásával a temesvári képzőművészeti szakközépiskolát a Bauhaus Johannes Itten igazgatta tanintézete mintájára design-profilúvá fejlesztették.
Az együttes vezéralakja Bertalan István volt, aki a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1962-ben került Temesvárra. Túláradó, gyakorta zaklatott fantáziavilága a tőről metszett eredeti ötletek, a merész elképzelések özönétől pezsgett. Alternatív tervei és szándékai többségét konok eltökéltséggel, szívós kitartással következetesen meg is valósította. A maximalista „nehéz emberek” sorába tartozott. Csapat- és tanártársaival is gyakorta konfliktusba került. Örökösen háborgott, vehemensen vitatkozott. A Multivision I és II. címen Temesvárott és Kolozsváron bemutatott közös akciójukat követően a Sigma-1 csoport, 1978-ban felbomlott, szétesett. Az örökösen nyugtalan Bertalan István, aki 1974-től a temesvári műegyetem építészeti karán oktatta formatanra és tájművészetre a műépítész-jelölteket, a természet káprázatos, formagazdag világára összpontosította figyelmét. A Temes partján készítette el 1972 júliusában a folyó homokjából, vesszőkből, botokból, rudakból, kartonokból, papírlapokból Város-természeti környezet című munkáját. Homokból, alumíniumkorongokból és nylonfóliákból állította össze Temesfalva – reggeltől estig című akciója térstruktúráit, amelyek a természeti környezetbe helyezett különféle anyagok plasztikai szerepét és kifejező erejét vizsgálta, értékesítette. Ötven építészhallgató mozgósításával, bevonásával valósította meg 1978 júniusában a Leonardo, előadás a közönségnek című nagyszabású akcióját, amely Temesvár központi parkjában zárult, amelynek pázsitját, bokrait, fáit különböző tárgyakkal, lemezekkel, léggömbökkel és feliratos kartonlapokkal borították be, dekorálták.
Hó borította a temesvár-józsefvárosi temetőt Vízkereszt napján, 2015. január 6-án, amikor Bertalan István holtestét elhantolták. Koporsója előtt koszorú helyett stílszerűen egy lombtalan faágat vittek.
