1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Telefon

Telefon, én telefonom,
miért vagy néma és süket?
Napok óta hiányolom
a semmitmondó beszélgetéseket.

Egy percet akarok, de azt nagyon,
egy megszokott „Hogy vagy? Megvagyok”-at.
Miért akkor szólalsz meg, ha nem akarom?
Vagy én követelnék túl sokat?

Hogy telefonom megbízhatóan működjön,
mint fizetett áram, újratöltött elem:
ne szeszélyesen hallgasson és csörögjön.
Telefon, telefon, beszélgess velem.

Lustaság

Akkor írok verset,
ha elkerül az álom:
a vergődésemet
versikékre váltom.

Ha felkelek és járok-
kelek emberek között,
idegenként, mint aki
embernek öltözött,

az álomra gondolok:
hűségesen vár rám.
Befogad a paplanom,
átölel a párnám.

Kátrány

Kátránymaszk, jótékony
betonréteg fedi arcom,
élő holttest
vagyok, tisztára: bebalzsamozott.
A maszk alatti romlást
senki se látja,
bitumen az erjedő test legjobb barátja:
elfojtja a szagot, elfedi a látványt.
A kátrányt
arcomra mázoltam először,
majd mellkasomra,
végül minden tagomra tettem,
mert észrevettem kitűnő,
tüntető hatását
és eltűnődtem:
mi volna, ha eltűnnék egészen.
Nincs tüneményesebb
megoldás erre, mint
az öneltüntetés:
nem gyáva kibúvó ez,
hanem tüntetés
a látszat ellen, ami hazugság,
meg minden rendű-rangú gazság és gyalázat
ellen, mint hatalom és alázat.
Tehát fegyvert ragadtam,
vagyis pamacsot,
és minden porcikámra
ragacsot kentem.
Ez volt a nagy kátrány-kísérletem:
így lett belőlem kísértő tetem.