"Szállj elő! Menekülj! Lelj békét! Eredj!"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 5. (667.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A visszatekintés ereje
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Irodalom, film és más tripek - Beszélgetés Vágvölgyi B. András rendezővel, íróval
Bogdán László
versei
VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
Sötétség délben
MADELEINE DE SCUDÉRY
Gyöngéd térképe Clélie, római történet
Tóth Mária
Kisjézus inge
KOVÁCS KRISTÓF
versei
KISS NÓRA TITANILLA
A szemekben lakó ember
versei
BÁLINT SZILÁRD
versei
Horváth Előd Benjámin
Mintha magamat írnám tovább - Horváth Előd Benjámin interjúja Kulcsár Árpáddal
Antimandalák
Szőcs István
Boldog órák szép emléke – Képen
Ugron Nóra
MAFINN 2. - Pálmafák és diákélet Finnországban
Benő Attila
versei
FŐFAI RITA
Ragaszkodás a gyűlölt háborúhoz
Jakab-Benke Nándor
Társadalmi szerződésszegés
CSUSZNER FERENCZ
KÁMSZ, avagy Karnyóék Állami Magyar Színháza
DÉNES GABRIELLA
Ecce homo!
Codău Annamária
Vendégpapucsban
Újabb gyermek-űrlény barátság
Portik Blénessy Ágota
Tükör által homályosan. Portré-alternatívák
Jakabffy Tamás
Szereti ön Weinberget?
Áprilisi évfordulók
 
Bogdán László
versei
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 5. (667.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

 Al Nyezvanov: A felvételiző


Egy kis bögyös.
Egy kis bögyös a parkban, ahová
egyenesen Maupassantból tévedt,
fejedelmek, rút királynék térde-magasába.
Mint ha elveszett jegy-gyűrűt keresne,
gonosz éjen, álnok fűben, rovarok között.

Egy kis bögyös, istenem,
pont’ amilyen E. Irénke volt a
történelem előtti személyvonaton,
eredeti francia regénybe bújva.
Mvhely-Kvár, 1961.

Ön is irodalom szakra, netalán… –
merészkedtem akkor, kezdő rajongó,
vidéki nemes sövalié.
Franciára bizony, mint látja, s reszketek.
Ön meg oroszra, hallom, s ehhez mérten nyugodt.
Férfiak, ó, férfiak! – szállt és száll
a sóhaj azóta… –
S én még most is, itt is franciázok…

Nevetett Irénkénk, nem sejtve, mit beszél.
Vagy tán nagyon is jól… Én ökör!

Egy kis bögyös. A parkban. Pipaszárakon.
Örök felvételiző – mindig, s akárhová!
De ezt itt elhagyták – szomorkodtam –,
kivetették rútul, súgja a sálja.
Elég voltál – mondták neki, s olvasható
az ujjak között billegő cigarettából,
a rezgő falevelekből, isten nyüzsgő
szentjános bogaraiból.

Egy kis bögyös, setét park alján-fenekén.
Elővigyázatlanul? Bezárva egy üres éjszakába.
Várja az időt, nem kétséges; hátha
visszajön vagy eljön…
S majdnem-majdnem üdvözöljük egymást,
gyanakvón – ám ő hirtelen csillan, felderül,
látva: az idő nem nálam van. Nem én hozom.

Ártatlan vagyok, boldogságom – kurjantanék –,
A te időd sohasem lesz nálam.
Nem én hozom. Nem is hozhatom!


Gyilkosok nyara

Bevágódott. Csak úgy… A nyitott ablakon.
Utolsó utáni pillanat.
Indulna már minden útipoggyász:
fehérnemű, tarkanemű, gatya, ing.
Táska, szatyor tele sminkkel, krémmel.
Útrakész a maradék szerelem.
Féltett jókedv – a csomagtérben.

Régi terv jó nyárra, szőlőmetszés.
„Ez lesz a szép, ez lesz az igaz…”
Megmártjuk magunk sós tavakban.
Csattanunk ki az egészségtől, Kedveseim!
S búvik már a táskafenéken egy-két
álnok írószer is, jegyzettömb, akiket
nem bódít el a „Bötűt se e nyáron!”
dallamú hamis esküvés.
El vagyunk mi ernyedve, nyűve. Ismeritek
a jó családi készülődés rémületeit!
A szikkasztó egyetértést, amidőn
az se végzet, ha a lelkünk honn marad.
Indulhatunk.

… És ekkor bevágódik…
Kinn éjsötét, a logika se látszik.
Sehol világos magyarázat.
Itt? Most? Épp ide?! – sikoltom. –
Egy De-Ne-Vér!
De nem a Strauss, kedvesem, nem dallam,
búcsúkeringő se a fedélzeten; inkább
kicsi, semmilyen, légies,
lét s nemlét határán ficánkoló.

Halálra rémül asszony, ember:
– Miféle üzenet?! Honnan? Kinek?
És miről szól? Ki vele!
Törölközőkkel, hadra fel! – Menekülj!
Szabad világba, vissza, messze, indulj!
Illatos falombba, padlásra, ereszre!

De ő mint egy házi  – eltévedt, kitartó.
Meglel, kipróbál pecsétes rejteket,
szekrényfiát, dugi-vak polcokat.
Csupa búvózug a házunk – fel se tűnt.
Már-már dalra fakaszt e csapongó ragaszkodás.

Fölvonulnak seprűk, légycsapók,
rudak, pálcák, gyilkos pókölők, és
süvölt porszívónk halál-szippantása…
Mindhiáb’…

Hagyjál minket menni, békén, így könyörgünk.
Vészbe bújsz a bezárt házban, jöjj elő!
Ide pusztulsz, angyal, mi meg oda pusztulunk.
Ne vedd el szép gondolatainkat, mi urunk.
Szállj elő! Menekülj! Lelj békét! Eredj!

…Rimánkodni harc mezején semmit ér.
Villámlik a legvégső csapás.
Szemmel falnak minden együttérzést!
Se látunk, se hallunk – te akartad…
Lélekben mi már úton vagyunk,
s akár egy régi-bús tengerészdalban:
„A partokra száll sóhajunk.” – – –

– – – És mintha nem is gyilkoltam volna.
Földúlt ház, lélek, mire jó?
Utazol, lám, e papírkosárban,
velünk nyaralni, ujjé, családtagom.
Rendőr nem űzi az ellened vétkezőt.
Nehéz a lelkem, hát kertbe temetlek,
virág tövére. Fejem lehajtom,
míg elhagy engem a bűnbánatom…

     Mert vénülök s felejtem tetteim színhelyét…
     S gyászol velem jó vigasztalóként
     Ezra, Kassák és Anton Pavlovics.



Barátság levél


s írhatam vólna sok szonetekett Király úr
sok rondokatt szerkezthetem vólna
vagy egy hoszu történetett mint Toldi Miklos
s János Vitéz egyszerre akorátt
de aszt gondoltam job lessz ha én leszek
s úgy írók ahogy a csilag menyen az égen
s eszt is olvastam a József Atillában
mert még a nagy Apám is irtt s Apám is
irtt mert mind olvastunk ebbe a házba
még a pertós lámpa idejébe is írtunk
s attol lettünk emberek s csak déd nagy
Anyám kiábálta átkozodva az Urának
a fekete fene egyen meg Dénes hogy nem
napal olvasol de neked csak fogyon a drága
petró s atol legyünk szegények örökre
a francba

Király úr tiszteletel




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében