(részlet)
Bizonyára jól emlékszik ön, hölgyem, miként kérlelé vala Herminius Clélie-t, hogy emez tanítsa meg számára, miként lehetséges Új-Barátságból Gyöngédbe eljutni úgy, hogy mindenekelőtt ama legelső városból kiindulván kell nekivágni az útnak, mely e térkép legalján található, s mely helységből a többi városba is meg lehet érkezni.
Hisz Clélie rajzának a jobb megértése végett ön észreveheti, Clélie úgy képzelte el, mi három különböző okból kifolyólag lehetünk gyöngédek: elismerés, hála, avagy vonzalom folytán; s ez a tény volt az, mely arra kényszerítette Clélie-t, hogy Gyöngéd e három városát amaz három folyó mentén helyezze el, melyek e három nevet viselik.
S ugyaneme okokból kifolyólag Clélie három különböző útvonalat jelölt be, amelyeket követve e városba meg lehet érkezni.
Tudniillik ugyanazonképpen miként a jón-tengeri Cumae-t megkülönböztetjük a türrhén-tengeri Cumae-től, Clélie térképén Vonzalom-Gyöngédnek, Elismerés-Gyöngédnek és Hála-Gyöngédnek hívjuk e helységeket.
De mivel, miképpen jól föltételezte mindezt Clélie, amazon gyöngédségnek, mely a vonzalomból születik, semmi egyébre sincs szüksége, mint pusztán önmagára, Clélie, amint, hölgyem, ezt ön is szemrevételezheti, egyetlen falvat sem helyezett el ezen folyó, a vonzalom mentén, minthogy e folyó oly sebesen száguld és áramlik, hogy partjai hosszában nem szükségeltetik meghálnunk s hajlékra találnunk, ha Új-Barátságból Gyöngédbe óhajtunk megérkezni.
Ám korántsem ugyanez a helyzet, ha Elismerés-Gyöngédbe szeretnénk érni, mivel Clélie szemfüles módon ugyanannyi falvat helyezett el a térképen, mint amennyi apró és nagy dolog hozzájárulhat ahhoz, hogy mindaz, amit Clélie az elismerésen alapuló gyöngédségen ért, megszülethessen.
Láthatja, asszonyom, hogy valójában, Új-Barátságból egy olyan helyre érünk, amit úgy hívnak, hogy Nagy-Lélek, minthogy innen kezdődik általában az elismerés; ezután láthatja ön Szép-Versek, Bókoló-Üzenet és Szerelmes-Levél kellemes falvait, melyek a nagy lélek legmegszokottabb cselekedetei egy barátság kezdeteinél.
Ezt követően, annak érdekében, hogy hathatósabban haladjunk utunkon, ön Őszinteséget, Tágszívűséget, Becsületességet, Nagylelkűséget, Tiszteletet, Pontosságot és Jóságot vételezheti szemre azért, hogy megtudjuk, nem létezhet igazi elismerés jóság nélkül, s hogy nem érkezhetünk meg Elismerés-Gyöngédbe ebből az irányból, ha nincs birtokunkban ez az értékes tulajdonság.
Továbbá, hölgyem, vissza kell térni, Új-Barátságra, hogy láthatóvá váljon, melyik úton fogunk tovább utazni innen Hála-Gyöngédbe.
Nézze meg tehát, kérném, miként kell előbb Új-Barátságból Szívességbe menni; ezután pedig abba a falucskába, amelyet Engedelmességnek hívnak és amely egy másik faluval érintkezik, amelynek Apró-Kedveskedések a neve.
Láthatja, asszonyom, hogy innen Szorgalmatosságon kell áthaladni azért, hogy megértsük, mi nem győzünk betelni azzal, ha csupán néhány napig léteznek számunkra eme apró gondoskodások, amelyek annyi hálát eredményeznek, ha szorgalommal visszük véghez őket.
Ezután, miként megszemlélheti, egy másik falun kell keresztülhaladni, melyet Buzgóságnak hívnak, minthogy nem szükséges azonképp cselekedni, mint némely túl nyugodt ember, ki sohasem siet, bármennyire is kérleljük őt, s ki képtelen arra, hogy eleget tegyen ama igyekezetnek, amely bennünket néha olyannyira ösztönöz kényszerítő módon.
Az elkövetkezőekben, miként ön megszemlélheti, Nagy-Szolgálatokon kell áthaladni, s avégett, hogy megjelöljük, mily kevés ember tesz ilyeneket, ez a falu kisebb, mint a többi.
Ennekutána Érzékenységbe kell eljussunk abból a célból, hogy megtudjuk: akit szeretünk, annak még a legkisebb fájdalmait is át kell éreznünk.
Ennek utána, hogy megérkezzünk Gyöngédbe, át kell haladjunk Gyöngédségen, mert a barátság a barátságot vonzza.
A továbbiakban Engedelmességbe kell elérkezni, mivel semmi sem kötelezi le jobban a szívét azoknak, akiknek engedelmeskedünk, mint az a tény, hogy vakon engedelmeskedünk nekik.
S hogy végtére is megérkezzünk oda, ahova igyekszünk, át kell haladnunk Állhatatos-Barátságon, amely kétségtelenül a legbiztosabb út ahhoz, hogy megérkezzünk Hála-Gyöngédbe.
BRÉDA FERENC fordítása
Madeleine de Scudéry (1607–1701) a francia irodalmi manierizmus egyik legkiemelkedőbb alakja. Művei: Ibrahim ou l’Illustre Bassa (4 kötet, 1642); Artamène ou le Grand Cyrus (1649–1653); Clélie, histoire romaine (a francia irodalom legterjedelmesebb francia folyam-regénye: 10 kötet, 1654–1660); Almahide ou l’esclave reine (8 kötet, 1660); Mathilde d’Aguilar, histoire espagnole (1667), Morale du monde ou Conversations (10 kötet, 1680-1682).
