"Hunyd be a szemed: káprázik, ugye?"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 7. (669.) SZÁM – ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Színház az egész. Vivát!
Zsigmond Andrea
A színház: szakadék - Beszélgetés Bocsárdi László színházi rendezővel
Végh Attila
Végtelen rózsakert
Lászlóffy Csaba
A szétszedett szöveg
Láng Orsolya
versei
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
BALÓ LEVENTE
versei
GULISIO TÍMEA
A patkány
MOLNÁR BEÁTA-BALÁZS IMRE JÓZSEF-ILYÉS ZSOLT-FISCHER BOTOND
Nyolckezes repülés
Elena Vlădăreanu
versei
Jancsó Miklós
Reflektorfény vonzásában
Szőcs István
Vörös ász, irodalomtörténet s a többi
Ferenczi Szilárd
A zűr szerelmesei
CSUSZNER FERENCZ
Lassú Reflex
Codău Annamária
Történetek egy kifordult világról
KÉSZ ORSOLYA
Hangeltolódások
Idegenség és ismerősség között
Portik Blénessy Ágota
Egy Vándor Kolozsváron
Jakabffy Tamás
Tobzódás. Kolozsvári koncertprofilok
Hírek
 
Láng Orsolya
versei
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 7. (669.) SZÁM – ÁPRILIS 10.

egy kis matek


az nem megoldás, ha kivonod magad
hogyha akad,
aki magával összead,
s annak, ki majd kettőtöket megoszt,
a szava, hidd el, nem oszt,
nem szoroz

hol vagyunk attól, hogy két párhuzamos
a végtelenben egymásba botol,
lettünk két ismeretlen,
egy egyenletben,
amely haldokol

e műveletben fölcserélhető
a nullával mindkét tényező,
négyzetükből gyököt von a magány,
minden egész törtté lesz a nyomán

a szó fölös, mint
hajótörött kezébe(n) evező,
a szádon már
negatív a szám


Posztok


Kőléghajóból
búcsúzva int az égnek
valaki: marad.

Kalicka tájban.
Kóbor, kusza párákat
őriz egy szobor.

Járólapokon
tompán megtörik egónk
reggeli fénye.

A menny hüvelykje
letörli a fekete
nippekről a port.

Ágakon átüt,
mint hímzésen a tűhegy,
egy kondenzcsíkpár.

Osztott képmező –
hiánnyal öblögetett
csomós együttlét.

Zuhog a fehér
a fekete lándzsákra:
bábeli összhang.
A fű menedéke,
pillanatonként óvó
árva gyerekkor.

Emléket állít
valami nehéznek a
könnyű véletlen.


Optikák


Az egyikük lábán gyűrű vehető ki.
Sasok hóviharban, kamerán a cseppek.
Késő este (talán farkasok lehettek)
csak rágás hallatszott, csontok koppanása.
Szuroksötétséget hoztak a szobámba.

Láttam is meg nem is.

Álmomban ismét megjelentél, abban
a megindult-megindító alakban.
Ilyenkor mindig télikabátod van,
amelyben elférek én is.

Kérdezted: hogyan számolsz el majd ezzel,
mint aki aggódik, s emiatt neheztel.
Mindent odaadok, de semmim se vedd el,
mondtam is meg nem is.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében