1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

egy kis matek

az nem megoldás, ha kivonod magad
hogyha akad,
aki magával összead,
s annak, ki majd kettőtöket megoszt,
a szava, hidd el, nem oszt,
nem szoroz

hol vagyunk attól, hogy két párhuzamos
a végtelenben egymásba botol,
lettünk két ismeretlen,
egy egyenletben,
amely haldokol

e műveletben fölcserélhető
a nullával mindkét tényező,
négyzetükből gyököt von a magány,
minden egész törtté lesz a nyomán

a szó fölös, mint
hajótörött kezébe(n) evező,
a szádon már
negatív a szám

Posztok

Kőléghajóból
búcsúzva int az égnek
valaki: marad.

Kalicka tájban.
Kóbor, kusza párákat
őriz egy szobor.

Járólapokon
tompán megtörik egónk
reggeli fénye.

A menny hüvelykje
letörli a fekete
nippekről a port.

Ágakon átüt,
mint hímzésen a tűhegy,
egy kondenzcsíkpár.

Osztott képmező –
hiánnyal öblögetett
csomós együttlét.

Zuhog a fehér
a fekete lándzsákra:
bábeli összhang.
A fű menedéke,
pillanatonként óvó
árva gyerekkor.

Emléket állít
valami nehéznek a
könnyű véletlen.

Optikák

Az egyikük lábán gyűrű vehető ki.
Sasok hóviharban, kamerán a cseppek.
Késő este (talán farkasok lehettek)
csak rágás hallatszott, csontok koppanása.
Szuroksötétséget hoztak a szobámba.

Láttam is meg nem is.

Álmomban ismét megjelentél, abban
a megindult-megindító alakban.
Ilyenkor mindig télikabátod van,
amelyben elférek én is.

Kérdezted: hogyan számolsz el majd ezzel,
mint aki aggódik, s emiatt neheztel.
Mindent odaadok, de semmim se vedd el,
mondtam is meg nem is.