"Hunyd be a szemed: káprázik, ugye?"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 7. (669.) SZÁM – ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Színház az egész. Vivát!
Zsigmond Andrea
A színház: szakadék - Beszélgetés Bocsárdi László színházi rendezővel
Végh Attila
Végtelen rózsakert
Lászlóffy Csaba
A szétszedett szöveg
Láng Orsolya
versei
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
BALÓ LEVENTE
versei
GULISIO TÍMEA
A patkány
MOLNÁR BEÁTA-BALÁZS IMRE JÓZSEF-ILYÉS ZSOLT-FISCHER BOTOND
Nyolckezes repülés
Elena Vlădăreanu
versei
Jancsó Miklós
Reflektorfény vonzásában
Szőcs István
Vörös ász, irodalomtörténet s a többi
Ferenczi Szilárd
A zűr szerelmesei
CSUSZNER FERENCZ
Lassú Reflex
Codău Annamária
Történetek egy kifordult világról
KÉSZ ORSOLYA
Hangeltolódások
Idegenség és ismerősség között
Portik Blénessy Ágota
Egy Vándor Kolozsváron
Jakabffy Tamás
Tobzódás. Kolozsvári koncertprofilok
Hírek
 
BALÓ LEVENTE
versei
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 7. (669.) SZÁM – ÁPRILIS 10.

[Csend ütött ki]

Csend ütött ki, dehát az is kinek kell,
most, amikor olyan pocsék az időjárás.
A föld felszínét zizegve benövik a lakhatatlan növények,
már csak arra nyílik lehetőség, hogy aluljárókba vonuljunk.
Alkalmi bajtársaimtól értesülök,
hogy lent már egészen elfogadhatóan működnek az
esőgépek és a szárítóhuzalok.
A további túléléshez
kézhez kapunk egy jókora klorofillzacskót
és maradéktalanul be kell tartanunk
az emlékezetkihagyás törvényeit.

Rettegve átkozom, aki erre tart,
megfésülöm a rongybabákat.
Unalmat és egyebeket elűzendő,
betanuljuk és előadjuk
A pórázra vert megrontó című pályaművet,
a siker természetesen elmarad.


[Zaj és fény]

Zaj és fény,
mind befelé, át az üvegen,
némelyiket sikerül elhárítanom.
A felsőbbrendűek veszélyesebbek,
ennyit sikerült megállapítanom.
(Gyűlöletet sietséggel párosítok.)

A mesterem fanyalog és azt mondja,
volna mit tanulni a madaraktól,
csakhogy én most éppen egy építődarut bámulok,
ha nem akarom is belelóg.
A fiam szerint jobb lenne eltorlaszolni a hallójáratokat,
a szem mindent felöklendez,
megnyalja és újra belapátolja.
(Gyűlöletet sietséggel párosítok.)


[Abban az órában]

Abban az órában
        a vasak összekoccannak,
abban az órában
        két bika formájában a vizek szétválnak,
a hangok pedig oda-vissza lökdösődnek
        a csarnok falai közt.
Ez lenne a reggel felszakadása,
        ha nagyon odafigyelnék és
épp jó csatornán hallgatóznék.

A szakállas bácsi, látom, újra a gyújtóját rágja,
        pedig most cigi is van a kezében.
Szép sorban jönnek a kofferes lányok,
        nem a szentély hanem a
        kávéspult irányából.

Most már indulnunk kell,
        én majd estig állok,
nem mozdulatlanul,
        ahhoz még sokat kell gyakorolnom.
Át akarom hordani a sok mozgást máshová,
egy műanyag evőkanállal dolgozom.



[Közelről]

Közelről indult,
aztán lefejtette magáról az összes lepedőt,
a hófehér lópokrócokat,
a rózsaleveleket mint a bőrt.
Vér és sikoly körülötte, ahogy nekifog.

Közelről indult, de aztán szétfolyt,
döglött pocsolya lett belőle.
A békanyálból ócska dobozokat lehetett összegyúrni,
és ez nem hasonlított egyetlen eddig ismert hangszerre sem.
„Valakinek meg kell tanulnia
rendeltetésszerűen játszani rajta” –
hangomban a kívülállás pengéje villan.

Majd elnevezem a felfedezők könnyelműségével
próbababának vagy
trapézmamának.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében