negyedik levél nikoszhoz
(a patra scrisoare către nikos)
a család halottai csak álmaimban jelennek meg
sárga fejük van és vakok.
megvakulhatnék én is vajon nem lenne jobb?
a hazám nem a hazám
a házam nem a házam
álmodom hogy egy öreg testben lakom
akkor nemiszervem egy darab
laza száraz hús
hogy bezárva maradjak ebben az idegen
testben másban mint az enyém.
hogyan értsétek meg?
ti nem tudjátok milyen mikor
minden istentől bűzlik
mikor a család egyedüli könyvespolca
tele van ellen g. white könyvekkel
és a biblia különböző kiadásaival
félnem kell a véremtől
szégyenkeznem kell bújdosnom kell
nem szabad megérintenem az ételt a vérem meleg és bűzlik
néha rögökben folyik
akkor félek: ha rögök maradnak
a wc alján mint kis húscafatok
anyám azt mondja bűnbe estem
csak akkor sűrűsödik és lesz fekete
a vér. az úrnak egy szüze vagyok.
ötödik levél nikoszhoz
(a cincea scrisoare către nikos)
láttam embereket bemenni a templomba
jéghideg szentek lábait csókolni
a szentképek minden sarkára
színes törölközőket és műanyag virágokat rakni
láttam embereket lökdösődni
hogy a paphoz jussanak szentáldozáskor
láttam egy hétig házban tartott
halottakat mert a család nem tudott
fizetni a papnak a szertartásért
azt akarod városomról meséljek…
az emberek egyedüli félelméről
feleim – arról hogy ne maradjanak hús nélkül
vagy a város utcáiról karácsony napján
a tömbházak elé rángatott disznókról
és a késekről amit húsukba nyomkodnak
ez általában 9:00-ig történik
10:00 körül már perzselés
és égett szalma illata leng
a városban a mi bécsi keringőnk
most műanyag mosdótálakkal és forróvizes fazekakkal
mennek ki a nők
beleket mosnak hosszú szalonnacsíkokat vágnak
kivert kutyák a vértócsákból nyaldosnak
amíg a gyerekek kövekkel elkergetik őket
és farkukat behúzva menekülnek
vagy talán azt akarod tudni hogyan készül a húsvéti gombóc?
hogy vágják le a juhot
kitisztítják a beleket és megsütik
senki sem hall sikolyokat
senki sem lát kihűlő szemeket
ismeretlen nyelven beszélek hozzád tudom
hatodik levél nikoszhoz
(a şasea scrisoare către nikos)
hazámban neobreton a tökéletes neve
annak az apának ki
egy reggel elmegy kenyeret venni
és nem jön vissza. 20 év múlva sem.
történeteid a mântuleasa utcai
manzárdban töltött telekről szólnak
az egy emelettel lejjebb rögtönzött vágóhídról. a hidegről
ami testeden és az állatok testén sétálgat
és a halálról ami az utcán leselkedik.
a világon a legszebb kezü nő
is a vágóhídon celebrál
innentől semmit sem tudok
fehér és sima talpaim
még egy nap mezítláb járás után
is fehérek és szárazak maradnak
ebben a városban
egy csak általam ismert filmben játszom
apa esküszöm egy napon leborotválom a fejem
és sebhelyekkel teli fejbőrrel győzedelmesen
fogok lépkedni mint a cirkuszban
összegyűlt annyira szeretett rokonaim között
le fognak köpni fehér tenyeremmel
el kennem majd egész arcomon
zöld köpésüket. mint a tenger…
hetedik levél nikoszhoz
(a şaptea scrisoare către nikos)
van köztünk valami nyomasztó mint egy árnyék
egy földből készült baba vagy talán egy vágott nyakú sirály
az ujjban levő szálka ami egy gennygubóban rejtőzködik
mégis még látszik a bokád, onofris
hátam mögött egy fehér és pirosba
öltözött nő van. a hátam mögött
egy nyershúsból készült parókájú nő van
virág nevet visel. kezeit a vállamra teszi
megnyalja egyik fülem
kényszerít hogy simogassam. kezeim
a melleit keresik nincsen mell a mellkasán
nagy illatos gombák nőnek
hasa van bármelyik pillanatban szülhetne
anyám születésemkor meghalt, onofris
kezdődött a második világháború
cernavoda-i lány volt. egy napon
megvágtam a kezét
és vérét mind megittam. jó volt
jól volt. vér mellett mindig jó nekem
ez a férfi soha nem fogja tudni hogy az árnyék ami
arcára hull az én árnyékom. tulajdonképpen nem
is fogja soha érdekelni kinek az árnyéka lepte be
azon az október végi estén a vitan úton.
számára én nem létezem. ebben a pillanatban mikor átkel
az úton számára senki sem létezik. csak a lépések
a járdaszegélyen az a villamos sín és a fiúcska ezüst ruhája
aki éppen eltűnik a kerekek alatt
KIRÁLY ZOLTÁN fordításai
Elena Vlădăreanu 1981-ben született a Konstanca megyei Medgidián. A bukaresti egyetem bölcsészkarának elvégzése után újságíróként dolgozott több bukaresti napilapnál, 2006 óta a Román Rádió Jelen idő (Timpul prezent) című kulturális műsorának szerkesztője. Napjainkig öt verseskötete jelent meg. Verseit angol, francia, német, albán, cseh, svéd, horvát, magyar és bolgár nyelvekre fordították.
