"Hunyd be a szemed: káprázik, ugye?"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 7. (669.) SZÁM – ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Színház az egész. Vivát!
Zsigmond Andrea
A színház: szakadék - Beszélgetés Bocsárdi László színházi rendezővel
Végh Attila
Végtelen rózsakert
Lászlóffy Csaba
A szétszedett szöveg
Láng Orsolya
versei
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
BALÓ LEVENTE
versei
GULISIO TÍMEA
A patkány
MOLNÁR BEÁTA-BALÁZS IMRE JÓZSEF-ILYÉS ZSOLT-FISCHER BOTOND
Nyolckezes repülés
Elena Vlădăreanu
versei
Jancsó Miklós
Reflektorfény vonzásában
Szőcs István
Vörös ász, irodalomtörténet s a többi
Ferenczi Szilárd
A zűr szerelmesei
CSUSZNER FERENCZ
Lassú Reflex
Codău Annamária
Történetek egy kifordult világról
KÉSZ ORSOLYA
Hangeltolódások
Idegenség és ismerősség között
Portik Blénessy Ágota
Egy Vándor Kolozsváron
Jakabffy Tamás
Tobzódás. Kolozsvári koncertprofilok
Hírek
 
KÉSZ ORSOLYA
Idegenség és ismerősség között
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 7. (669.) SZÁM – ÁPRILIS 10.

Orbán Gyöngyi: Híd és korlát. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2014.

Orbán Gyöngyi irodalmi hermeneutikai esszéiben újraolvasásra, társalkotói közreműködésre, egyszóval folyamatos párbeszédre hívja olvasóit. Amely dialógusba egyáltalán nem esik nehezünkre bevonódni, ugyanis a szerző úgy alakítja olvasás- és írásgyakorlatát, hogy azzal megteremti az elidőzés, a részvétel, a megőrző aktivitás terét, s az olvasó szinte észrevétlenül válik partnerévé a szerzőnek a befogadás, értelmezés és (újra)írás feladatában.
A kötetben sokféle szöveggel találkozhatunk: Nemes Nagy-, Szilágyi Domokos-, József Attila, Balázs F. Attila, Borges-szövegek dialógusba léptetésével, Németh László-esszék megszólaltatásával és működésbe hozásával, különböző szerzők párbeszédre hívásával, a fordíthatóság/fordíthatatlanság kérdéseinek újszerű megközelítéseivel vagy éppen az arról való elmélkedéssel, hogy van-e a hermeneutikának helye az irodalomoktatásban, s ha van, akkor hogyan, milyen módon lehet termékeny ez a „módszer”. A különféle szövegekben mégis egyazon igény tárulkozik fel, a szövegekhez vagy képzőművészeti alkotásokhoz való visszatérés és a mindenkori másikkal való találkozás igénye. A folyamatos „dialógusban-lét”, amelyet a szerző fenntart az olvasóval a kötet egésze alatt, azzal a műalkotásról kialakított sajátos koncepcióval rezonál, amelyben a műalkotás mint esemény tételeződik (és nem mint tárgy, ami szemben áll a tapasztalattal), s az eseménybe való részesülés feltétele a folyamatos kapcsolatteremtés és -tartás. Éppen ebből a szakadatlan oda-vissza mozgásból következik az a benyomása az olvasónak, hogy nem juthat el egy örökérvényű „mondanivalóhoz”, végső megoldáshoz, mert a kötet állandóan hermeneutikai munkára ösztönözi, előző megértéseinek felül- vagy átírására, gyarapítására. Ezzel együtt pedig még valamire ösztönöz: örökös kockázatvállalásra. Az identitások kommunikációjának kockáztatására, azaz annak a tudatosítására, hogy a kommunikációs szituációba való belépésem által, az interakció révén megváltoznak nemcsak az előzetes megértési struktúráim, hanem azzal együtt a saját identitásom is, de „amennyiben az ember megértésre vágyik – nem tehát mást, mint hogy vállalja a kockázatot, annak veszélyeivel együtt”.   
A kockázatvállalás igenlése és a végső megragadhatóság lehetetlenségének felismerése egy különös „közöttiség”állapotba vezeti az olvasót, aki ismerősség és idegenség, megértés és meg nem értés, kontinuum és „most pont”, elidőző körültekintés és villámszerű betekintés között találja magát– mozgásban.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében