1. Nyomtat
2. Kisebb
3. Könyvjelző

A félreérthetőt félreértettük.
A szent nevet
vakmerő szánkra vettük.
Patkó nyomát láttuk a kőbe fagyva.
Feledtük az időt egy pillanatra.
Feledtük, ami volnánk, ami lészünk,
s isteni részünk, kölcsönvette egészünk –

Egészen látlak, egészben csodállak.

Holnap aztán ott-
hagylak, sima vállak, ölelő két kar, kísértő szemek.
Bevallom már: megszédítettetek.
S vétkem is látom, szánom, bánom immár,

egyszer sem mennék, akárhányszor hívnál,
egészen látom eltévedt magunkat.

(Könnyek? Hazudtak.)