"Látni azt, ami téged nem lát."
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 8. (670.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Verseket a lájkok elé
Benke András
A személyes beszéd lehetőségei - Beszélgetés Borbély Andrással
Lászlóffy Csaba
A debütáló tudat zavarai
Klementina „áldozatai”
Bertha Zoltán
Lászlóffy Csaba (1939–2015)
Sebestyén Mihály
A város felett lebegő tárgyról
Erika Burkart
Versek
Tóth Kinga
Faliratok
Ármos Lóránd
Versek
Varga Borbála
Anyám hatalma
Krómer Ágnes
Versek
Horváth Előd Benjámin
Vérre kell mennie - interjú Márkus Andrással
A romlás természetessége
Pap Zsolt
Versek, költők, székek
Boda Edit
Bo szerzetes útja a biciklivel
Farkas Wellmann Éva
Közösen indított történet
Cseh Katalin
Versek
Szőcs István
A harmadik – a nem az igazi
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Pynchon és a pátosz
Péter Beáta
A kötelezettségek pöttyös ketrecében
ERDÉLYI KRISZTINA
A változóban keresendő változatlan
MOLNÁR ZSÓFIA
Időesszencia
Összkomfortos viskónkban
Szekernyés János
Ihletserkentő verőfény
Jakabffy Tamás
Könyv az észak-erdélyi orgonatájról
Májusi évfordulók
 
Horváth Előd Benjámin
Vérre kell mennie - interjú Márkus Andrással
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 8. (670.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

– Kiket olvasol?

– Soha nem tudtam kötelező olvasmányokat olvasni. Kicsit úgy vagyok az olvasással, mint a pornóval: az ember sokat végigpörget, míg megtalálja az igazit. Inspiráció... az egy nagyon nyálas daltól egy századszor újraolvasott Hajnóczyig bármi lehet. Faludy meg Szőcs Géza elég nagy hatással voltak rám – főleg az elején. Most éppen Bodor Ádám lapul a táskámban. Elég hosszú idő után sikerült visszaszoktatnom magam a rendszeres szépirodalmi olvasásra. Segít, hogy az ember ne őrüljön bele a tömegközlekedésbe. Sokat vagyok mostanában Budapesten. Nehezen tudom megszokni reggel a metrón a zombikat.

– Van értelme a szerelmi költészetnek napjainkban?

– Nem tudom már, ki mondta, hogy ha az ember nem szerelmes, akkor azért nem tud szerelmes verset írni, ha meg szerelmes, akkor azért. De van értelme, nagyon is. Azt hiszem, a költészet szépen lassan kezdi újra megtalálni útját a szélesebb közönséghez. Talán a belterjesedés elérte azt a tetőfokát, hogy ráeszmélhetünk: nem a közönséggel van a baj, és a megfelelő tálalással igenis eljut a költészet az emberekhez – és most nem csak a slamről beszélek, hanem sok más költészeten alapuló projektre gondolok, melyek mind közeledést jelentenek a közönséghez. A költészetnek, a költőknek nem szabad elvontnak lenniük. Itt kapcsolódhat az egész a szerelemhez is. Mióta írok, mindvégig galádul felhasználtam zűrös szerelmi életemnek manipulálására. Ez fordítva is igaz: vonzónak tartom egy nőben, ha tud írni. Nem föltétlenül szépirodalmat: egy jól belőtt sms-nél, egy izgalmas chatpartner esetében is.

– Mehet vérre a költészet?

– Vérre kell mennie. Ez az egyetlen esélye.

– Van felszabadító értéke a versírásnak?

– Régebb azt mondtam, hogy az írás folyamatának „profin” kell működnie: nem az a célja, hogy feloldozzon, felszabadítson, ahogyan nincs is szükség hozzá olyan elcsépelt fogalmakra, mint az ihlet. Most már írok azért, hogy megkönnyebbüljek, sőt, írok a fióknak is – többnyire csak annak mostanában. Ha az ember tart egy hosszabb szünetet, nehéz eldöntenie, melyik az a pont, ahonnan újra publikálhat. Szabsz magadnak néha olyan falakat, melyeket nem biztos, hogy át tudsz ugrani – legalábbis nem elsőre. Mindenesetre 2015-ben számomra nem a slam, hanem a versírás lesz az első. Újra.

– Milyen haszna lehet, mire mutathat rá a tabuk megdöntése és a botrányos szókimondás?

– Hiszek abban, hogy a tabukat folyton döntögetni kell. Lázadó voltam 14 évesen, amikor elkezdtem írni, és szerintem utolsó napjaimban is az leszek. Nyilván változik a stílus, a megközelítés. Beérik az ember, ami véletlenül sem azt jelenti, hogy abbahagyja a lázadást, hanem egyszerre lesz letisztultabb, finomabb és „aljasabb”. Nem a lázadásért lázad, hanem céltudatosan, néha alattomosan. És nem csak lázad, hanem lázít is.

– Mikkel foglalkozol mostanában?

– Kreatívként, kommunikációsként, copywriterként dolgozom. Pár éve azon voltam, hogy az ember – ha van tehetsége a tollforgatáshoz – azt hogyan tudja minél hatékonyabban pénzzé tenni. Voltak hónapok, amikor egyes szám első személyben párhuzamosan szöveget írtam 4-5 közismert személyiségnek. Ez egy marhajó stílusgyakorlat. Ám egy idő után kezdi az ember megérteni, miért mondták kiskorában, hogy fiam, ne utánozz másokat, mert úgy maradsz. Annyira rááll az agyad mások nyelvezetére, szóhasználatára, a célközönségre, a brandre, a felépítendő karakterre stb., hogy valahol útközben elveszíted magad. Ugyanakkor messze izgalmasabb, mint a naiv, meghitt művészi bura. Számomra érdekes kaland volt. De már úton vagyok visszafele.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében