"Látni azt, ami téged nem lát."
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 8. (670.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Verseket a lájkok elé
Benke András
A személyes beszéd lehetőségei - Beszélgetés Borbély Andrással
Lászlóffy Csaba
A debütáló tudat zavarai
Klementina „áldozatai”
Bertha Zoltán
Lászlóffy Csaba (1939–2015)
Sebestyén Mihály
A város felett lebegő tárgyról
Erika Burkart
Versek
Tóth Kinga
Faliratok
Ármos Lóránd
Versek
Varga Borbála
Anyám hatalma
Krómer Ágnes
Versek
Horváth Előd Benjámin
Vérre kell mennie - interjú Márkus Andrással
A romlás természetessége
Pap Zsolt
Versek, költők, székek
Boda Edit
Bo szerzetes útja a biciklivel
Farkas Wellmann Éva
Közösen indított történet
Cseh Katalin
Versek
Szőcs István
A harmadik – a nem az igazi
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Pynchon és a pátosz
Péter Beáta
A kötelezettségek pöttyös ketrecében
ERDÉLYI KRISZTINA
A változóban keresendő változatlan
MOLNÁR ZSÓFIA
Időesszencia
Összkomfortos viskónkban
Szekernyés János
Ihletserkentő verőfény
Jakabffy Tamás
Könyv az észak-erdélyi orgonatájról
Májusi évfordulók
 
Cseh Katalin
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 8. (670.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

Történések

I.
Megyünk az utcán
sorban egymás után
hangtalanul
Csöndné csemetéje
bömbölni tanul.

II.
Nyílik egy ablak
csukódik egy ajtó
valaki elment
valakit várunk
az időnek dőlünk
mindig háttal állunk

III.
Emlékszel még a rózsákra
kisasszonypapucsra
oroszlánszájra?
Virágoskert  egy régi
ház mellett
emléke nálam ...
félig még benned...

IV.
Bizalmad hamar utol ér
majd megáll szívem közepén
fehér botod koppan a földön
fölemelhetném van hozzá közöm?!

V.
Szerelem –illúzió
illúzió-infúzió
sietve  adagolják
átjárja mindened
kábultan fekszel
s nincs már ingered



Portré


Eszembe jutottál megint anyám
kalapos portréd nyári délután
azt a képet őrzöm az a kép te vagy
mosolyod kislányos zavartságod
derű géze mögött  szomorúságod...



Megérzés


Nem voltam jó passzban aztán
haza mentem az üres lakásba
és arra gondoltam hogy szeretni foglak
amikor megérkezel felsőfokon vagyis nagyon
de nem sikerült mert csak elfogadni tudlak
szeretni úgy nem ahogy a romantikus filmekben
teszik a mindig gyönyörű ápolt nők és a
kifogástalan modorú jóképű férfiak
szeretem nemszeretem szeretem nemszeretem
inkognitóban át a lelkeden...

 


Állomás


Valami elmúlt végérvényesen,
sebhelye itt virít a szívemen.
Nem fáj, már nem is sajog,
újrafáslizzák mégis angyalok.

Minden csak lenge ruhás álom,
átlibben, lásd, a világon...
Mi marad a nyomában?
Izzadt párnák az ágyban.
Rivaldafényben rám vár a porond:
bohóc vagyok vagy csak bohóckodom?
Ezen töprengek, gondolkodom,
mielőtt lassan elkárhozom.


Csend

Bennem ül a csend
velem született
s ha majd meghalok
kimenekíti belőlem  
az utolsó szemvillanás.


Villamosút


Csilingel a villamos, suhan velem
a város kopott, lehangoló terein át
a kora reggeli félhomályban.
Mindennapos út ez,
emlékeztet az elmúlásra,
az ismeretlenre, a szokatlanra,
arra ami még rejtély és csupa sejtelem.
Kibámulok az ablakon,
látom az álmosan téblábolókat
vagy éppen sietőket...
Hova tartunk, meddig és miért?
A következő megállónál kiszállok,
pedig még szívesen ülnék a villamosban,
csak úgy mint a puszta létezésben,
nem a hétköznapiban,hanem
az általános emberiben,
a halandóéban, akiben a várakozás
tartja ébren a lelket és soha nem a megérkezés.

Csilingel a villamos, suhan velem,
öröklétben mindig ideiglenesen?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében