Kovács Levente: Időutazás. Történetek a hatvanas évekből. Lector, Marosvásárhely, 2013.
Keménykalapot ábrázoló (puha) borítója révén szerzőjéhez külalakjával is frappánsan kapcsolódik az elsősorban színházi körökből, kiemelten rendezőként ismert Kovács Levente szépirodalmi kötete, az Időutazás. A magát „hatvannyolcasnak” valló művész „időkapszulába” zárt nyolc története Kemény János jóváhagyását is elnyerte – úgy ötven éve. Az olvasó érdeklődését a cím ígérete mellett annak reménye is ébreszti, hogy megfejtheti, ennyi idő után miért éppen most aktuális ez az utazás.
Mert a két csoportba rendezett írások motívumaiknál, díszleteiknél, nyelvezetüknél fogva tényleg ebbe a miliőbe utaltak. „The smell of the sixties” érződik rajtuk, annak minden árnyalatával. Az önreflexió révén ironikusan távolított „Amerika-láz”, a ritka portéka whisky vagy Szepesi fociközvetítései ugyanúgy szükségszerűek ebben a konstellációban, mint az önkényes kihelyezések vagy a „felejtsd el, érted? Nem tudsz semmiről, érted?” stratégiája, illetve egyfajta kitörésre, rendkívülire kihegyezett feszültség. Revelációként hat ugyanakkor az „irodalmi ambíciókat melengető csóró erdélyi egyetemistában” a maga „belső terminológiájával” (vö. captatio benevolentiae, uvuláris tremuláns) ismerőst találni. Vagy végigkövetni a változatos műfajú – „anziksz”, ballada – szövegek finom jelképrendszerének lassú kibomlását, hangnemük váltakozását, mely a borús lírától az orgiák zaklatott leírásáig sok regisztert átfog.
Az írások második csoportja az irodalmi „linkelés” jóféle hagyományát folytatja: a Ferde Lámpában ülésező életművészek elbeszéléseit, egy új Dekameron, Ezeregyéjszaka, talán Metamorphoses néhány darabját tartalmazza. A „belevaló, vén szivarok” az egyetemről frissen szalajtott Kicsitanár fantáziáját és „füllentési”, azaz írói képességeit akarják fejleszteni mesés, ám „teljességgel hiteles” történeteikkel, melyek a csótányokkal vérig menően harcoló elvtársak vagy szamárrá válásig „alkalmazkodó alkalmazottak” révén a félelemnek és megalkuvásnak tragikomikus kórrajzát nyújtják.
Kovács Levente kötete mint illatát őrző régi parfüm nyújtja a hatvanas évek aromáját a mai olvasónak, aki a szerzőhöz hasonlóan „számot vethet” önmagával, emlékeivel vagy nosztalgiáival ezen írások révén.
