Kerstin Hack: Egy szingli vallomásai. Hét nap Istennel. Ford. Varga Réka. Koinónia, Kolozsvár, 2014.
Az elvonulás köztes állapotát választotta Kerstin Hack berlini írónő, kiadótulajdonos és életvezetési tanácsadó, amikor 2009 őszén úgy döntött, a félmilliós Antwerpen belvárosában eltöltött magányos hét során próbál választ találni Istennel, hitéletével kapcsolatos kérdéseire, kételyeire. A pontos paraméterekkel („közreműködők és tartozékok”, „feladatok”) definiált „kísérletet” Wm. Paul Young A viskó című ismert műve ihlette. Egy szingli vallomásai lett az igencsak hangzatos magyar megfelelője a német eredetiben az Istenbe vetett bizalmat, utazást kiemelő címnek. A könyv az írónő töprengését, felismeréseit dokumentálja, kiegészítve ezeket gyakorlati „receptekkel” a vállalkozó kedvűek számára.
A rövid fejezeteket lapozva a hangnem és műfaj sajátos heterogenitása tűnik fel. Vallomásos jellegével, belső történésekre irányultságával a lelki olvasmányok sorába is jól illeszkedik a „mesélni, inspirálni és ösztönözni” kívánó mű, mely tényleg elgondolkodtató, fellelkesítő, megmozgató tapasztalatokat és ötleteket tár fel. Isten „megragadásának”, hangja és akarata megértésének végigelmélkedett és átérzett kérdései kerülnek az olvasó elé, meglepően bátran feltárva. Ez a központi tartalom ugyanakkor útikalauzba illő, Antwerpen látványosságait, a város kulturális és gasztronómiai kínálatát hangulatosan bemutató keretbe ágyazódik. Szokatlan, bár alapvetően szervesen illeszkedő a helyenkénti lábjegyzetelés, továbbutalás – főként internetes oldalakra, nem utolsósorban az írónő egyéb kötetei felé, a további tájékozódás segítésére.
Sztereotípiákat, berögződéseket megkérdőjelező ez a gyakorlat, mely képes összeegyeztetni a lelki útkeresést a vezeték nélküli internet kutatásával, a remeteséget a ruhavásárral. Kerstin Hack lendületes könyve tulajdonképpen jótékony hatású az olyan előítéletekre, korlátokra vonatkozóan, mint hogy a komolyan gondolt megtérés, imaélet alapvetően szikár tónust és nyelvezetet jelent, vagy hogy a keresztény olvasmányok összeegyeztethetetlenek az ügyes forgalmazással. A mű zárásában megfogalmazott „és most – te” bátorítás kapcsán lehet azt érezni, előtte „én”: az olvasó gazdagodott a leírtak nyomán.
