"rég tudom, nincs vége semminek"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 9. (671.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az ezer tó vidéke. Egészen ugyanúgy. Glaswhol
Egyed Emese
Egy olasz garabonciás, aki a magyar könyvei között él - Beszélgetés Amedeo Di Francesco irodalomtörténésszel
HORVÁTH BENJI
Versek
Ruxandra Cesereanu
Angelus
Molnár Ildikó
Emlékezés Jancsó Elemérre
Ugron Nóra
MAFINN 3. - Turku utolsó gólyája
Jánk Károly
Versek
Lovász Krisztina
Versek
Bréda Ferenc
BAB ÉS BABÉR - EPILÓGUS
MARIUS ŞTEFAN ALDEA
Versek
Gömöri György
Emlékek Székely Jánosról
Dávid Gyula
Lucian Blaga magyarul
Csontos Márta
Versek
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Jakab-Benke Nándor
Django láncokban
KAÁLI NAGY BOTOND
Hangok, odalentről
KÉSZ ORSOLYA
Kettő üzenet Kolozsvárról
Benke András
Szilánkok és számok
Rosszízű nevetés
Túros Eszter
Csíki képzőművészek vándorkiállítása
Jakabffy Tamás
Sem Bach, sem Händel nem az a fickó…
Hírek
 
Lovász Krisztina
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 9. (671.) SZÁM – MÁJUS 10.

Magnetic poetry 1.
„Glorious experiment our black silhouette sculpture”

Dicsőséges kísérlet volt
fekete sziluett szobrainkba bújni,
s felvenni a hajnal paravánja mögött
a kő ruháit, mi felizzott.

Kristály volt a pillanat, melyben a város torzult
képei visszagörbültek,
s az idő felesleges csipke volt hajamban,
mint egy németalföldi festmény boldog
asszonyán: csak dísz.

És most hogyan mondjam el úgy, hogy ne tudd meg soha:
erre emlékezem.

Magnetic poetry 2.
„I compose my harmony: masterpiece of rhytm and monument of blue”

Megszerkesztettem az összhangot,
a ritmus és a kékség e remekművét.
Most kinézek a szoborból:
szomorú vagyok és hideg
a tekintetedben.

Magnetic poetry 3.
„She  wanted to paint a concrete image but appeared a surreal icon.”

Mikor keze a valóság paraboláján pihent,
a mozdulat íve a képzelet függvényét ábrázolta.
Ekkor megjelent egy szürreális ikon.
A saját gyújtópontjából így teremtett
engem az Isten.

Magnetic poetry 4.
White instruments, play the electric nude metaphor!

Fehér hangszer hangjai áttűnnek arcomon:
fátyol, mi ajkamra tapad, ha lélegzem.
Egy pőre metafora elektromos húrokra feszül.
Elektromos akt, testem metaforája.

Magnetic poetry 5.
I know him: absurd symbol, metal sex.

Ismerem őt: abszurd szimbólum, fémes ízű erő.
Most szúr és vág, nem vigasztal.
Ha fogamhoz ér, mint a kés íze:
véletlen, borzongató.

Magnetic poetry 6.
Psyhedelic fashion&art of suffering: let’s  try on the original latex deep model.

Pszichedelikus divatbemutatón tántorog
a mélység, növények kerge nedve,
kedvem kérgéről visszapattan a
gumilabda-szenvedés.
Beöltözöm mégis.

Magnetic poetry 7.
Open an old wood, you can observe the never angry grace.

Egyszer olvastam s kinyílt a fa lelke a lapon.
Fejsze súlyában pici bogarak neszeztek boldogan.
Az idő tömör és jószagú törzsében
álomra hívott, táncra.
Én pedig megidéztem őt és
sosem dühödt méltóságát.


Búcsú

Ismertem régen egy utat, egy ösvényt.
Körülöttem erdő volt, vak homály
és kosaramban a délelőtt gyűjtött lila virágok.
De hirtelen elhalkult minden,
csak az erdő szelleme óvott,
ott, egy fa tövében és
kislány voltam, elhagyott.

Aztán jöttek dicső korok
és nagy voltam és varázsoltam
férfi szíveket, de körülöttem
ugyanaz a homály, vakság honolt.
Elhagytam valakit én is,
kicserélve az érzést.
És visszatértem a fához, otthonomhoz.

Aztán volt egy pillanat, amikor
lejárt minden bocsánat, átok,
és itt állok ugyanúgy
a fa tövében: lila virágokkal a hajamban
keresem az ösvényt, ami befelé vitt,
befelé a titkok mélyére gyökereztetett.
De már nem félek.
Velem van az erdő mélysége, diadém-madárhangok
ékesítik hajnalom, és a fa, magányom fája elköszön.
Elköszönök. Elköszönhetek.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében