"rég tudom, nincs vége semminek"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 9. (671.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az ezer tó vidéke. Egészen ugyanúgy. Glaswhol
Egyed Emese
Egy olasz garabonciás, aki a magyar könyvei között él - Beszélgetés Amedeo Di Francesco irodalomtörténésszel
HORVÁTH BENJI
Versek
Ruxandra Cesereanu
Angelus
Molnár Ildikó
Emlékezés Jancsó Elemérre
Ugron Nóra
MAFINN 3. - Turku utolsó gólyája
Jánk Károly
Versek
Lovász Krisztina
Versek
Bréda Ferenc
BAB ÉS BABÉR - EPILÓGUS
MARIUS ŞTEFAN ALDEA
Versek
Gömöri György
Emlékek Székely Jánosról
Dávid Gyula
Lucian Blaga magyarul
Csontos Márta
Versek
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Jakab-Benke Nándor
Django láncokban
KAÁLI NAGY BOTOND
Hangok, odalentről
KÉSZ ORSOLYA
Kettő üzenet Kolozsvárról
Benke András
Szilánkok és számok
Rosszízű nevetés
Túros Eszter
Csíki képzőművészek vándorkiállítása
Jakabffy Tamás
Sem Bach, sem Händel nem az a fickó…
Hírek
 
Csontos Márta
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 9. (671.) SZÁM – MÁJUS 10.

Akadályverseny

Egyszer átvittelek szándékosan a sejtjeimbe,
mert azt hittem osztódással szaporodik a
készenléti állapot, s jobban felhallatszik az
égig, ha együtt énekelünk; a duplikátum
végtelenbe futó húrjaiban jobban felerősödik
a dallamváltó kánon. Arcodat rejtette kottafejem.

És a szélben köröztünk egyre magasabban,
szárnyaink nőttek a fényben, hajszálgyökereink
felszakadtak sötét alagutakban, a füstben velünk
gomolyogtak a megtisztult áramlatok, apró
csillagokat festettünk az álmok ablakára, táncra
kértük a vasorrú bábát, új díszítést pingáltunk
a mesebeli mézeskalácsházra, nyerget raktunk
a madarak hátára, bízván a szárnyalás örömében.

Mégis csak odáig értünk, ahol véget ért a
repülési zóna, ahol a kékbe belecsorgott a
fekete, ahol kenyérre léptünk az ingoványon,
sárba ejtettük a virágokat, ahonnan nem jött
vissza az eldobott bumeráng, ahol nem tudtuk
megmászni a falakat, s nem tudtunk kulcsot
keresni a felfedezett zárba, ahol nem tudtunk
mit kezdeni nehezen megszerzett hatalmunkkal.


Az érintés helye


Az ablakok mögött van valami ismerős,
ami vonzza az ismeretlent, s ahogy arcod
belopakodik a túloldal mélyébe, lelked,
mint pirotechnikai szakértő lángot lobbant
az üvegen át; felmelegíti a kávéfőző hideg
burkolatát, a seprűnyelet megmozdítja a
sarokban, megfényezi a vödör oldalát, hogy
tükröt tartson neki, s nem hagyja, hogy maradék
ragyogása összetörjön az anyagból mintázott
védelmi fal atomjai között, nem akar beépülni
az odabent bujkáló szomorúság nyúlványába,
áldozni akar az időtlenség oltár előtt, s izzóan
személyes akar maradni, hogy beengedtessék
az érintések helyére, s az agyonhasznált szavak
mellett hozzáérjen a lüktető végtelen ingája, mely
lassú mozgással méri a távolságot a van, a lehet,
és a kell körpályáján.


Expedíció egy romkocsmában


Odabent csak egy szál dróton lóg a lélek,
a fény törékeny szegélyén nincsenek életjelek,
megfagyott virágcsokrok az ott felejtett szavak,
a rések között halálszag lapul, gyöngyfűzért
terít a falakra a hideg.
Úgy érzem, mintha valaki rám nyitná a présház ajtaját,
ahol üveggolyóba keményedtek a szőlőszemek.

Lábamon hűvös érintés a fű, meggörbültek a fák
csontjai, a fájdalom is dögrováson van, s ha rálépek
a fagyos földre, nem hagyok nyomot a homokkövön.
Beköltözött ide az éjszaka, mint jogcím nélküli örökös bérlő.
Nem merek megszólalni, nem töröm meg a csendet,
pedig a Semmi itt van egész közel.

Nincs egyetlen árnyalak a térben, az égről sem jönnek
angyalok, akikkel szövetséget köthetnék, hogy legyőzzük
az éjszakát, hogy összeszedjük a meglőtt madarakat,
s megtanítsuk őket újra repülni a visszatérő ősök tiszteletére.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében